Nem kell hozzá se tányér, se villa, elég csak bekapni, és rögtön lehet tovább játszani. A csokikrém a Dobos-féle eredeti, nagyon pazar, és megérdemli, hogy házi sütésű legyen hozzá a piskóta. De ha mégsem jut idő a sütögetésre, 35 dkg bolti piskótával is működik a recept.
Tovább olvasom…
Mi történt a krémes, édes habokkal? Hajdanán divatosak voltak, nagyanyáink és dédanyáink boldogan kanalazták – mára miért koptak ki? Szerintem itt az ideje, hogy (újra) felfedezzük őket! Ezek nem ódivatú édességek, hanem praktikus nyalánkságok: változatosak, előre elkészíthetők, és tökéletesen alkalmasak rá, hogy ínycsiklandó záróakkordjai legyenek családi ebédeknek vagy baráti vacsoráknak.
Tovább olvasom…
Látványos, és egyaránt megállja a helyét hétvégi ebéd után, de születésnapi köszöntésen is. Ha csak felnőtteknek készítjük, használjunk hozzá rumos meggyet.
Tovább olvasom…
Az extravagáns krumpli jól mutat az ünnepi asztalon, és az ízét kellemesen kiemeli a tárkony lágy aromája.
Tovább olvasom…
A pumpernickel nevű rozskenyér egészen sötétbarna, szinte fekete színű, többnyire téglalap formájú, és szeletelve kapható. Durvára őrölt rozslisztből készül, az állaga kellemesen tömör, darabos. Az íze is nagyon jellegzetes, enyhén savanykás, ugyanakkor kicsit édeskés, úgyhogy elsőre nem biztos, hogy mindenki a kedvencévé szavazza. De ha megfelelő kiegészítők kerülnek hozzá, nagyon finom: zöldséges krémmel frissítő és egészséges szendvics lesz belőle.
Tovább olvasom…
Hogy kerül egy mára mindenki által franciának tartott desszert szinte az összes olasz trattoria étlapjára? Nos, mint annyi ételnél, feltételezhetően itt is Medici Katalin (1519-1589) volt a kulcsfigura: az olasz származású francia királyné magával vitte a szakácsait, amikor hazát váltott, így rengeteg itáliai finomság honosodott meg Franciaországban. Mi csak örülhetünk a transzfernek, mert így itt is, ott is ehetjük, sőt az alábbi recepttel bármikor élvezhetjük saját otthonunkban. Nem titkolom, időigényes édesség, viszont nem bonyolult. Cserébe szuper vendégváró, mert látványos, előre elkészíthető és viszonylag ritka a házi készítésű verzió.
Tovább olvasom…
Zaklatott ünnepi időszakokban kapóra jönnek az előre elkészíthető ételek, és ennek a lencsesalátánák kifejezetten használ is, ha áll egy kicsit a hűtőben. Nem volt még olyan szilveszteri buli, ahol ne aratott volna sikert. Lehet enni önmagában, de sült malachoz bőséget jövendölő köretként is prima. Tovább olvasom…
A tészta ismerős, a töltelék viszont izgalmas meglepetést rejt. Nem csak nyomokban tartalmaz mogyorót, az biztos! A Snickers szelet ízére emlékeztet, de messze nem annyira édes.
Tovább olvasom…
Az ünnepi asztal dísze. Fehér, zöld, piros színei ellenállhatatlanul vonzzák a tekintetet. Előre elkészíthető, elég a tálalásnál összeállítani. A zöldes habcsókot matcha színezi, amely antioxidánsokban gazdag, porrá őrölt zöld tea. És egy fontos technikai megjegyzés: a tojásfehérjék szoba-hőmérsékletűek legyenek, akkor könnyebben felverődnek.
Tovább olvasom…
Mennyi az esélye annak, hogy egy országban a volt elnökről nevezzenek el egy italt? Méghozzá annak gúnynevéről, és a későbbi években mindenki örömmel kortyolgassa majd karácsonykor a „majom farkát”? Pedig valószínűleg erről van szó. Cola de mono annyit tesz magyarul: ’majom farka’. Az egykori chilei elnöknek, Pedro Monttnak (1849–1910) pedig Mono (Majom) volt a gúnyneve. A fáma szerint az történt, hogy a hajdani politikus egyszer már menni készült egy fogadásról, sőt el is kérte Colt márkájú revolverét, hogy zsebre tegye, de végül maradt. Ahogy telt az idő, és a vendégek közt minden bor elfogyott, kevertek egy újfajta italt tejből, kávéból, cukorból és helyi, erős párlatból. Annyira jól sikerült, hogy széles körben népszerű lett, és a nép végül elnevezte Cola de monónak. Chilében most is szívesen isszák az ünnepi időszakban, és ma már nemcsak helyi párlattal készítik, hanem brandyvel, rummal vagy vodkával is.
Tovább olvasom…
Békebeli vendégváró sütemény, a karácsony minden csodálatos ízével és illatával. Jó előre elkészíthető, és sokáig eltartható. Sőt ahhoz, hogy igazán porhanyós legyen, kell is 2-3 napot állnia.
Tovább olvasom…
Az osztrákok szerint az ő specialitásuk, miszerintünk viszont a sajátunk. Az igazság? Valószínűleg tipikus monarchiabeli mischung. Még csak abban sincs egyetértés, dióval vagy mandulával kell-e készíteni. Csupán annyi bizonyos, hogy liszt semmiképp nem kerülhet a tésztájába. Ahogy a hajdani párizsi előkelőségek egyik kedvenc desszertjében sincs sohasem: a dacquiose mindig olajos magvat tartalmazó habcsóklapokból áll, amelyeket habkönnyű, klasszikus vajkrém ölel körbe. Vajon innen kaphatta az ötletet az Esterházy család főcukrásza? Nem tudjuk, de az tény, hogy ezzel a tradicionális módszerrel különlegesen finom lesz a torta.
Tovább olvasom…
Ahogy én egy óriási csupor Nutellában szeretnék újjászületni, szerintem Hanna lányom egy hatalmas zsák liofilizált eperszeletben. Odavan az érett eper ízét többszörös koncentrációban nyújtó, fagyasztva szárított, cukor nélkül tartósított, vérpiros, vékony lapocskákért. Ezért tavaly karácsonykor az egyik nagykertől rendeltem 1 kg liofilizált eperszeletet, és kis zacskónként becsomagoltam a fa alá. De hiába a nagyker, az ára így is húzós volt. És mivel elkerülhetetlen, hogy a kieszegetett zacskók alján megmaradjon egy kis eperpor, elkezdtem összegyűjteni, mert gyönyörűen lehet vele tortát díszíteni. Viszont Hanna nem a tortákért van oda, hanem inkább az eperporban meghempergetett, mandulavajas energiagolyókért.
Tovább olvasom…
Modoros neve ellenére egy pofonegyszerűen elkészíthető leves, amely valahogy mégis több, mint amit a hozzávalók listájából sejteni lehetne. Egyszerre krémes, mégsem telítő, viszont a hidegben annál jobban eső kanalaznivaló. A zellerszárat, még ha nehézkes is apró kockákra vágni, ne hagyják ki belőle, mert a frissessége nagyon jól illik a gesztenyéhez.
Tovább olvasom…
Tobzódás a javából! Az ausztrál eredetű aprósüteményben a kókuszos kekszek között lágy, vaníliás krém és savanykás-édes málnalekvár rejlik. Majdnem százéves recept, de mivel semmi jó nincs belőle kispórolva, a mai napig remek aprósütemény. Nevét a fényűző kaszinóvárosról kapta.
Tovább olvasom…
Állítólag a német Christstollen és az olasz panettone voltak a „szülei”, de mire a receptek átértek Chilébe, összeolvadtak: a német édességből megmaradtak az aszalt gyümölcsök, eltűnt viszont a marcipán, az olaszból pedig megörökölte, hogy kerek formában sütik. Szokás a tésztáját élesztővel lazítani, de általánosabb a sütőpor és a szódabikarbóna használata, hiszen azokkal gyorsabb tempóban elkészül. Ha véletlenül marad belőle, az ünnepek elmúltával kitűnő kenyérpudingként élheti csábító utóéletét: felszeletelve kivajazott tepsibe rakjuk, megöntözzük kávéval, tojássárgájával és cukorral elhabart tejszínnel, majd 175 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
Tovább olvasom…