Ha van a rövid vagy közepes szemű rizsfajták között krémességi verseny, akkor a ragacsos rizs a győztes: ebből főzhető igazan ragacsos-tapadós jellegű fogás. A belőle készült rizspuding olyan krémes, hogy a tejberizsrajongóknak sem tűnik fel, hogy valójában tejmentes ételről van szó.
Tovább olvasom…
Blanche D’Antigny (1840–1874) francia színésznő(cské)ről nevezték el a coupe d’Antigny desszertet, a vaníliaszirupban posírozott őszibarackot eperfagylalttal és tejszínhabbal. Szerintem szólóban is briliáns nyáron a hideg, vaníliás barack.
Tovább olvasom…
Azt eddig is tudtuk, hogy a csokoládé tárháza az antioxidáns vegyületeknek. De egy kutatás arról is beszámolt, hogy ugyanezen anyagok valószínűleg gátolják a szénhidrátok és a zsírok felszívódását is. Kell ennél több ok, hogy csokit együnk, főleg fogyókúra idején?
Tovább olvasom…
Gluténmentes, tejmentes és hozzáadott cukormentes.
Répatorta helyett csinos kis cupcake-ek, telis-tele sárgarépával!
Tovább olvasom…
Húsvétkor a francia cukrászdák kirakatában vékony tésztájú és bűnösen sűrű csokikrémmel megtöltött torták kelletik magukat. De nem sokáig várakoznak, mert a háziasszonyok manapság már nem szívesen bíbelődnek otthon a tarte au chocolat, vagyis a csokoládétorta készítésével. Én viszont szeretek sütni, ezért összeállítottam a saját változatomat: csokikrémnek az egyik kedvenc trüffelkeverékemet használtam, tésztának pedig egy jól bevált mogyorós keksz receptjét.
Tovább olvasom…
Igazi derűs bagatell, nem nehéz elkészíteni, és ha húsvét reggel lágy tojás helyett ezt kapják a gyerekek, biztosan jól indul a napjuk.
Tovább olvasom…
Szufléérzés, annak a frásza nélkül. Egy dolog fontos csupán: csakis közvetlenül tálalás előtt készítsük. Cserébe még egy nagy ebéd után is mindenki örül neki, mert könnyű, nem terhelő finomság.
Tovább olvasom…
Nem rejtjük véka alá: ez bizony nem kezdő háziasszonyoknak való feladat. Kell hozzá konyhai rutin, és egy cukor- vagy maghőmérő sem jön rosszul. Cserébe viszont maga a házitorta-mennyország: habos, könnyű piskótával, jólesően régi vágású, habkönnyű grillázsos vajkrémmel.
Tovább olvasom…
A megmaradt bejgliből szuper sütemény alapanyagot készíthetünk. Csak vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, fektessük tálcára, és szellős, hűvös helyen, sütőpapírral letakarva 2-3 nap alatt szárítsuk meg. Végül morzsoljuk el. Kész is a bejglimorzsánk. Ha teljesen kiszáradt, töltsük üvegbe, tetejét kössük le sütőpapírral, és tároljuk hűvös helyen. Kb. 6 hétig áll el.
Tovább olvasom…
Garantáljuk, minden sajtrajongó örülni fog, ha elkészítjük neki. Ugyanis édességeken kívül lágy sajtokhoz és kecskesajthoz is jól illik.
Tovább olvasom…
Készítsük el ezt az édességet közösen gyerekekkel vagy gyerekeknek. Használjunk natúr marcipánmasszát, málnaszörp vagy céklalé hozzáadásával gyúrjuk át rózsaszínre, és természetesen hagyjuk el a rumot.
Tovább olvasom…
Úgy állítsuk össze a süteményt, hogy az ostyalapok rácsos oldala kerüljön kívülre. Később nagy segítség lesz nekünk az egyforma méretű szeletek vágásához. A kést minden vágás után töröljük át, hogy az érzékeny ostya szeletelése tökéletes legyen.
Tovább olvasom…
A karamellt mar előző este elkészíthetjük, ezzel lerövidíthetjük a sütemény előkészítésének idejét, az összeállításnál pedig jól kenhető krémmel tudunk dolgozni. Így a megszilárdult karamellréteg magasabb lehet.
Tovább olvasom…
Manapság azt hinnénk, a panettone mindig is az olaszok fő karácsonyi édessége volt. Nem így van. Egy szolidabb verziót – valamilyen édes kenyérfélét – már az ókori rómaiak ismertek, aztán a középkorban belekerültek a tésztába a kandírozott gyümölcsök. De jelenlegi formáját csak az 1920-as években kapta, és a nagyvilág csupán ezután kóstolhatta. Mindez Angelo Motta (1890–1957) cukrásznak köszönhető, aki kitalálta, hogyan lehet az addig drága, különleges és voltaképpen csak Milánó környékén hagyományos édességet nagyüzemi módszerrel előállítani úgy, hogy olcsóbb és sokak számára elérhető legyen. A tésztát háromszor kelesztette, ettől kellően foszlóssá vált, valamint kitalált egy speciális formát is, amelyben magasabbra tudta sütni az addig laposabb kalácsot. Egyszerre volt szakember és marketingzseni. Némi zökkenő után az üzlet beindult, és egy idő múlva szó szerint futószalagon készültek a látványos kalácsok, amelyek aztán számos országba eljutottak. Érdekes tény, és Motta pénzügyi tehetségének elismerését mutatja, hogy az 1950-es években Olaszország pénzügyminisztere lett.
Tovább olvasom…
Belgium déli, ma már francia nyelvű területeiről származik ez a kalács: ha eljön karácsony, az itteni pékségek kirakataiban sorra megjelennek a cougnouk. Ismert cougnolle néven is, és a receptje valószínűleg még a középkorból származik. Formája a pólyás Jézust jelképezi, ezért vannak, akik a szemet és a szájat mazsolával jelzik rajta. A tésztája a brióséra hasonlít, mivel sok vajat tartalmaz. Andenne városában egy trairies nevű kártyajáték is kapcsolódik hozzá, amelyben a nyeremény öt kalács – az első a legnagyobb, az ötödik a legkisebb. Manapság nem ritka, hogy a tésztáját csokipasztillával dúsítják, és finom is bele a csoki, de az biztos, hogy hajdan nem szerepelt a hozzávalók között. Már csak azért sem, mert az első táblás csokoládét a bristoli Fry and Sons cég készítette 1847-ben – addig a csokoládét csak ital formájában élvezték az emberek.
Tovább olvasom…