All Posts By:

Stahl Judit

Édességek

Halálos csokitorta

Bár a tévéhírekbe nem került bele, és nagy sajtóvisszhangot sem kapott, de tény: megjelent a világban a csokitorták új generációja. Ezek a modern desszertek merészek és határozottak, mert tele vannak mélyizzású, éjhangú, különlegesen extra minőségű étcsokival. Ezen kívül kifinomultak is, akár egy Londonban élő, perui félvér kémnő egy jövendőbeli James Bond-filmből. Liszt például sosincs bennük, az túl bumfordi lenne hozzájuk, helyette őrölt mandula, mogyoró vagy dió adja a könnyed tartásukat. Szóval, rafinált torták, amelyek manapság ezerrel hódítanak a jobb cukrászdákban és kávéházakban Párizstól Amszterdamig, Bostontól a Fokvárosig, és olyanok, mint az előbbi hasonlat hölgyének csókjai: édesek, észveszejtők, és ezért halálosan veszélyesek is, mert egy szempillantás alatt beléjük szerethetünk.
Tovább olvasom…

/
Főételek

Grillezett tarja whiskyvel

Ez az a recept, amit a legtöbb férfi imádni fog. Nem csak azért, mert a hozzávalók listája olyan, mint egy kártyapartihoz írt ideális bevásárlócetli – whisky! kávé! –, de azért is, mert sem a tényleges sütés, sem az előkészület nem kíván sok időt vagy elmélyült konyhai ismereteket. A sikeres kivitelezéshez csupán néhány dologra kell odafigyelni: 1) Ne legyen hideg a hús. 2) A türelem szép erény, vagyis ne lobogó lángon, hanem a már fehéredő faszén parázs erőteljes, mégis lágy hőpaplanán süljön a hús. 3) És ne vacakoljunk vele túl sokáig, mert nem brikettet, hanem puha pecsenyét akarunk felszolgálni. Ha mindezeket betartják, garantálom: ez a tarja nagy siker lesz.
Tovább olvasom…

/
Édességek

Churros

A világban számos olyan recept van, amelyben ugyanazokat a hozzávalókat variálják, sőt ugyanolyan lesz a tésztájuk is, de a végeredmények mégis eltérnek egymástól. Mert vegyünk például néhány tojást, egy kis lisztet, tejet, cukrot, vajat, és kavarjunk belőlük úgynevezett égetett tésztát. Sütőben sütve készíthetünk belőle az Oszták-Magyar monarchiát idéző képviselőfánkot, olasz profiterolt vagy a franciák büszkeségét, a croquembouche-t. Ám abban az esetben, ha hanyagoljuk a sütőt, és inkább forró olajba szaggatjuk kanállal a tésztát, akkor gömbölyű egérfánkokat, kakaóporba forgatva pedig ördögpirulákat készíthetünk. Vagy habzsákot ragadva hosszú, csíkszerű fánkokat is nyomhatunk bele az olajba. Ha frissiben meghempergetjük őket fahéjas porcukorban, azon nyomban megkóstolhatjuk az átmulatott madridi éjszakák legjobb macskajajos reggelijét, a churrost.
Tovább olvasom…

/
Főételek

Burgundi marhatokány

Ez a vörösboros, zöldséges, francia marhatokány a klasszikus gasztronómia egyik valódi gyöngyszeme. Súlyos, mélytüzű étel, és ezen kívül tipikus hétvégi ebéd is, hiszen már előző este  összekészíthető – a munka dandárját ezzel letudjuk –, éjszakára pedig beköltözhet a hűtőbe. Mialatt alszunk, a pác a tettek mezejére lép. Másnap csak átpirítjuk a húskockákat, a hagymát, a fokhagymát meg a sárgarépát, majd az egészet berakjuk a nem túl forró sütőbe. Innentől kezdve a tokány magára marad, és az enyhe hő összesimítja az ízeit. Közben óránként egyszer, de nem  többször, átkeverjük és amikor van néhány szabad percünk, összepároljuk hozzá a gombát a gyöngyhagymával, amit a vége felé a megfelelő pillanatban hozzáadunk. Ámbár ezt is meg lehet csinálni  már előző este, mert a hagymás gomba vidáman eláll a hűtőben a bepácolt hús mellett.
Tovább olvasom…

/
Főételek

Fridi sztrapacskája

Friderikusz Sándor születésnapjára kért sztrapacskájához készülve, amit csak lehetett, elolvastam a készítéséről. A végén, akár egy profi agronómus, kívülről tudtam a különböző krumplifélék keményítőtartalmát, valamint azt is, hogy melyiket mikor és milyen talajba szokás ültetni. (Megjegyzem, erre az utóbbi információra egyáltalán nem volt szükségem, de mindegy.) Csak azzal nem voltam tisztában, hogy igazából mindössze két titok van. Ez menet közben derült ki, és azóta jól bevésődött a fejembe. Az egyik, hogy a krumplit kézzel kell reszelni, nincs mese. Mert lehet bármilyen csodagépünk, az sajnos mindig mindent túl nagyra reszel, és akkor a galuskák nem lesznek eléggé krumpli ízűek. A másik, hogy a kész sztrapacskát tálalás előtt forró sütőbe kell dugni, hogy a teteje ropogósra süljön, a belseje pedig dús, krémes maradjon. Ez az utóbbi trükk praktikus is, mert az ételt így előre el tudjuk készíteni, másnap pedig mehet a sütőbe, nincs vele több gond.
Tovább olvasom…

/
Egyéb

Egnogg

Az eggnog az angoloktól származik, akik eredetileg sherryvel főzték össze a tejet, és a sűrítő dúsításnak szánt cukros tojássárgája csak később került bele. A sherryt az amerikaiak cserélték le rumra nem is olyan régen, ők amúgy is hajlamosak egyszerűsíteni mindent. És ha egy percre visszatérünk Európába, láthatjuk, a németeknek is megvan a maguk saját, klasszikus változata, még a középkorból: ez a Biersuppe, azaz a sörleves. Tehát szabad a pálya: mindenki olyan alkoholt kever a tejhez és a cukros tojássárgájához, amilyenre gusztusa támad, feltéve, hogy betartja az arányokat. Ahogy mindjárt kiderül, én a rum mellé még brandyt is teszek bele.
Tovább olvasom…

/
Édességek

Francia almatorta

Ha nagyon profán lennék, azt mondanám, vannak egykori, vannak élő és vannak ehető klasszikusok. Ez a vékony, ropogós tésztájú almatorta, azzal az édes és ragacsos karamellel a tetején, nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozik. A franciák Tarte Tatinnek, vagyis a Tatin kisasszonyok tortájának nevezik, mert a fáma szerint először ezek az idős, kissé szórakozott nővérek készítették el apró szállodájuk még apróbb konyhájában. Attól különleges, hogy állítólag puszta tévedésből fordítva tették a formába a hozzávalókat: az aljára a cukorral megszórt gyümölcs került, a tetejére pedig a tészta. Így a gyümölcs sütés közben omlósra puhult az aranybarnára karamellben, és miután kifordították a tortaformából, még jól is mutatott. A recept menten elindult világhódító útjára, és tanúsíthatom, sokkal különlegesebb, mint egy szokványos almás lepény.
Tovább olvasom…

/
Főételek

Spagetti friss pestóval

A pesto a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb, olasz eredetű tésztáravalója. Én nyaranta gyakran készítek pestót, és merem állítani, hogy, aki kipróbálja ezt a receptet, velem együtt vallja majd, miszerint a friss pesto íze legalább olyan távol esik a hiper-szuperekben kapható, üveges változatáétól, mint Itália a Kárpát-medencétől. A bazsalikomos pesto azonban nem igazi pesto fenyőmag nélkül. Ennek a méretében jól fejlett szotyolára emlékeztető, kívül ropogós, belül pedig puha magocskának, enyhén megpirítva isteni az illata meg az íze.
Tovább olvasom…

/
Édességek

Epermisu

Ez az édesség a nagy kedvencnek, a tiramisunak a kistestvére. Álszerénység nélkül állíthatom, hogy a puha babapiskóta és a fehér csokoládés krém egymásra épülő rétegeivel – köztük a megannyi, titkosan megbújó, friss eperdarabkával – eddig még mindig és mindenütt leírhatatlan sikert arattam.
Tovább olvasom…

/
Édességek

Zabpelyhes keksz

Az egyik legsikeresebb recept, amelyet valaha is közreadtam, ennek a sütinek egy csokoládés verziója volt a Büntetlen örömök című könyvemben. Kalóriaszámláló, vagy szépelgő szóval, egészségtudatos sütő-társaim kedvéért a múlt télen kipróbáltam egy még karcsúbb változatát, azaz nem tettem bele csokit. Helyette őrölt fahéjjal ízesítettem, és a vajat felolvasztott állapotban kevertem hozzá. A hatáson elképedtem: a zabpehely miatt így is megmaradt a sütemény ropogós frissessége, amely olyan ellenállhatatlanná tette már az eredetit is, a fahéj aromája pedig teltté, kerekké varázsolta az ízeit.
Tovább olvasom…

/
Falatok

Olajbogyós kiflik

Számomra a családi és a baráti összejövetelek nem jelentik szükségszerűen azt, hogy otthoni konyhámat a Gundel étterem kihelyezett tagozatának tekintem, ahol puccosabbnál puccosabb fogásokkal kápráztatom el az asztalhoz ülőket. A puha, fokhagymás olajbogyóval töltött házi kiflik is kiválóan példázzák mindezt. Előző este megcsinálom a tésztájukat, aztán még 10 perc, és a töltelékükkel is megvagyok, majd másnap, mielőtt megjönnek a vendégek, összeállítom és megsütöm a kifliket. Amikor forrón, frissiben előkerülnek, csak egy jó teát szoktam melléjük adni, és máris mindenki úgy érzi, nem vendégségbe jött, hanem haza érkezett.

Tovább olvasom…

/
Édességek

Békebeli márványkuglóf

Nemcsak nekünk, a Stahl magazin édesszájú szerkesztőinek nagy kedvence ez a kuglóf, hanem az újság állandó fotósának, Körmendi Imrének is. Imi családjában annyira szeretik, hogy férfi létére ő is megtanulta sütni. A sütemény titka, hogy a szokásoshoz képest jóval több benne a vaj és a tojássárgája, mint amennyi 30 dkg liszthez dukálna. Emiatt végtelenül omlós és bársonyos a textúrája.
Tovább olvasom…

/
Édességek

Az én mákos gubám

Nem vagyok babonás, és ez nagy szerencse, mert különben minden karácsonykor attól félhetnék, nemsokára romokban hever a házasságom. A párom ugyanis ki nem állhatja a mákos gubát, és egyetlen falatot sem hajlandó belőle megenni. Pedig a néphagyomány szerint a karácsonyi ételek mágikus jelentőséggel bírnak: az apró szemű mák a bőséget és a termékenységet biztosítja, a mákos tészta közös eszegetése meg konkrétan a jó házasságot. Persze lehet, hogy mint annyi minden másban, itt is a családi munkamegosztás számít. Még a gimnáziumból ismerjük egymást, és én boldogan megeszem az ő részét is.
Tovább olvasom…

/
Főételek

A világ legjobb sült csirkéje

Gimnáziumi matematikatanárom mondta mindig egy-egy feladat felvezetésénél, amikor szóvá tettük, hogy milyen nehéz vagy épp ellenkezőleg, mennyire pofonegyszerű a probléma: „Guszti bácsival nem vitatkozunk.” Somossy tanár úr ilyenkor nem önmagáról beszélt – János volt a keresztneve –, hanem a „de gustibus non est disputandum” latin szólást idézte sajátos (ki)fordításban. És ahogy egy matekpélda nehézségi foka is lehet gusztus kérdése, úgy ez a sült csirke is kinek a világ legjobbja, kinek meg nem az. De hogy nekem egy vajjal megkent, sülő fokhagyma illatától átjárt pipi belül omlós, kívűl pedig ropogós húsa egy hétvégi ebéd sine qua non-ja, az vitathatatlan.
Tovább olvasom…

/