Kimaradt a reggeli a nagy rohanásban? Ejnye, helyrehozzuk a hibát: ez a szendvics pompás elsősegély, mert a brokkolikrém egyáltalán nem fűízű benne, hanem parmezános, és ehhez remekül passzol az aszalt paradicsom húsossága. A brokkolicsíra sem fájóan reformkosztos, inkább borsos jellegű és ropogós karakterű.
Tovább olvasom…
Az ókori görögök már sütöttek bő olajban édes tésztát, de mai formájában – élesztővel – csak az 1400-as években terjedt el Európában. Eredetére több legenda is utal. Az egyik szerint a fánk Bécs városából származik. Amikor a város híres pékmestere, Krapfen elhalálozott, a feleségére, Cilire hagyta az üzletet. Szegény asszony nehezen tudott megfelelni az elvárásoknak, és rendre elkésett a reggeli cipók kisütésével. A dühös vásárlók szidalmazták, ezért mérgében felkapott egy marék tésztát, és közéjük hajította. De a tészta célt tévesztett, és a forró zsírban landolt, ahonnan hamarosan fantasztikus illatok kezdtek terjengeni. A vásárlók Cili-golyónak, később Krapfennek nevezték el az így született édességet.
Tovább olvasom…
A németek is saját találmányuknak tekintik a fánkot. Az ő legendájuk szerint egy berlini péklegény katonai szolgálatra jelentkezett Nagy Frigyes seregébe, de alkalmatlannak találták. Végül megengedték neki, hogy a konyhán szolgáljon, és hálából kitalált egy bő zsírban kisütött tésztát, ami az ágyúgolyóhoz hasonlított. A Berliner annyiban különbözik a mi farsangi fánkunktól, hogy mindig töltve készül. Régiónként más-más töltelék kerül bele, általában valamilyen lekvár, de létezik csokoládés, marcipános és likőrkrémes változata is.
A franciák fánkja, a beignet eredetéhez is tartozik egy történet. Állítólag Marie Antoinette francia királyné egyik évben a karnevál idején megszökött a palotából. Elvegyült az utcán hömpölygő tömegben, és egy utcai árustól vásárolt egy fánkot, amely annyira ízlett neki, hogy kísérőjével felvásároltatta az összeset. Később a palota cukrászának megparancsolta, hogy ezentúl gyakran készítse el neki.
Tovább olvasom…
A fánk hazai elterjedése valószínűleg Mátyás király idejére nyúlik vissza, és olasz származású hitvese, Beatrix hozhatta magával az itáliai karneválok kedvelt édességeként. Erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a Palócföldön pampuskának nevezik.
Azonban bárhogy hívják, és bármilyen formában készítjük, néhány alapszabályt érdemes betartani:
Zaklatott ünnepi időszakokban kapóra jönnek az előre elkészíthető ételek, és ennek a lencsesalátánák kifejezetten használ is, ha áll egy kicsit a hűtőben. Nem volt még olyan szilveszteri buli, ahol ne aratott volna sikert. Lehet enni önmagában, de sült malachoz bőséget jövendölő köretként is prima. Tovább olvasom…
Az ízét illetően a mézeskalács mindenmentes alternatívája. De az állaga sűrűbb, a külalakja kicsit vaskosabb. Összességében viszont annyira jó, hogy lehetetlen egyet vagy kettőt enni belőle. Szilveszterre, amikor már mindenkinek elege van a hagyományos mézes sütikből, rengeteget szoktam belőle sütni a bulikra, mert ebből bárki ehet. A mázhoz tojásfehérje helyett aquafabat, a csicseriborsó-konzerv leszűrt levét használom, mert magas növényi fehérjetartalma miatt alkalmas a tojásfehérje kiváltására.
Tovább olvasom…
Villámgyorsan összeállítható, tökéletes vendégváró apróságok baráti kávézásokhoz, teázásokhoz.
Tovább olvasom…
Finom kortyolnivaló a nagy hajrában. Könnyű összeállítani, aztán elforrdogál magában. Hatalmas adag kényeztető finomság.
Tovább olvasom…
Nagyon szerethető, mennyei, omlós állagú és őszinte ízű. A próbasütések során mindenki szép stikában rájárt, pedig kiderült: először senki sem hitte, hogy toplistás versenyző lesz.
Tovább olvasom…
Tökéletes kísérője a sült libának vagy akár a ropogós sült malacnak.
Tovább olvasom…
Az ünnepi asztal dísze. Fehér, zöld, piros színei ellenállhatatlanul vonzzák a tekintetet. Előre elkészíthető, elég a tálalásnál összeállítani. A zöldes habcsókot matcha színezi, amely antioxidánsokban gazdag, porrá őrölt zöld tea. És egy fontos technikai megjegyzés: a tojásfehérjék szoba-hőmérsékletűek legyenek, akkor könnyebben felverődnek.
Tovább olvasom…
Családi hagyomány nálunk az úti süti. Amikor először indultunk nyaralni Horvátországba a későbbi férjemmel – legalább 30 éve, de máig felejthetetlen élmény a hosszas éjszakai zötykölődés az első Trabantunkkal –, előtte kimentünk Fótra elköszönni a szüleihez. „Jól fog esni majd nektek, meglátjátok” – mondta az édesanyja, amikor a kezünkbe nyomott egy fémdobozt, tele saját sütésű, baracklekváros linzerkoronggal. Milyen igaza volt, főleg hajnal három körül. Azóta is ha nekivágunk egy-egy hosszabb autóútnak, viszünk magunkkal úti sütit. Viszont nemrégiben egy olyan autós kalandozásra készültünk, amelyhez tudtam, csatlakozik majd Hanna lányom egyik barátnője is, aki glutén- és tejfehérje-allergiás. Ekkor találtam ki az alábbi kekszet: a tésztája egyáltalán nem linzer, viszont gazdagon mandulás; a tölteléke pedig egészségesebb a baracklekvárnál, hiszen nincs benne pluszcukor.
Tovább olvasom…
A kelbimbóról bebizonyosodott, hogy csökkenti a sejtjeinkben az örökítőanyag károsodását, tehát rákmegelőző hatású. Ez szép és kedves tőle. Csakhogy valljuk be: a főzés során enyhén kénes szagot áraszt. Ez amúgy összefüggésben áll a jótékony vegyületeivel, de ez még nem elég ahhoz, hogy örömmel lapátoljuk be puszta egészségtudatosságból. Ennél a receptnél szerencsére nem fenyeget a veszély, hogy húzni kezdenénk az orrunkat: a kelbimbót előfőzzük, majd megsütjük, és ezzel elkerüljük a kénes szagot. Hogy a szalonna zsiradéka viszont káros? Na de valami jóízű ártalom csak szükséges, hogy legyen mit helyrebillentenie a szuperegészséges zöldségnek!
Tovább olvasom…
Ahogy én egy óriási csupor Nutellában szeretnék újjászületni, szerintem Hanna lányom egy hatalmas zsák liofilizált eperszeletben. Odavan az érett eper ízét többszörös koncentrációban nyújtó, fagyasztva szárított, cukor nélkül tartósított, vérpiros, vékony lapocskákért. Ezért tavaly karácsonykor az egyik nagykertől rendeltem 1 kg liofilizált eperszeletet, és kis zacskónként becsomagoltam a fa alá. De hiába a nagyker, az ára így is húzós volt. És mivel elkerülhetetlen, hogy a kieszegetett zacskók alján megmaradjon egy kis eperpor, elkezdtem összegyűjteni, mert gyönyörűen lehet vele tortát díszíteni. Viszont Hanna nem a tortákért van oda, hanem inkább az eperporban meghempergetett, mandulavajas energiagolyókért.
Tovább olvasom…
Nincsenek szabályok, legfeljebb csak iránymutatások arra nézve, mi minden kerülhet a mexikóiak karácsonyi salátájába. A lényeg, hogy szemnek és szájnak egyaránt üdítő legyen, valamint tartalmazzon piros céklát, zöld színű leveles salátát és többféle gyümölcsöt, zöldséget. Mexikóban gyakori összetevője a jicama és a kaktusz gyümölcse, de ez itt olyan változat, amely szinte bárhol a világban elkészíthető. Az öntet szintén családonként különbözik: vannak, akik a helyi cremával eszik, amely inkább a lágy ízű, francia crème fraîche-re hasonlít, semmint a magyar tejfölre, mások vinaigrette-et készítenek hozzá, de népszerű ecetes dresszinggel is.
Tovább olvasom…
Kívül roppanós, belül ragacsos gyönyörűségek. Teához, kávéhoz tökéletesen illő, pár harapásnyi boldogságok. Az összetöltésükhöz szükséges csokoládékrémbe kell egy kis kókuszkrém, ami nem más, mint az alaposan lehűtött konzerv kókusztejben található sűrű réteg. Ha a konzervet 1 éjszakára hűtőbe tesszük, másnap könnyű leszedni kanállal a kókusztej tetejéről.
Tovább olvasom…
Egyszerűen kivitelezhető bonbon, kézügyességre nincs szükség hozzá. Tökéletes karácsonykor konyhai ajándéknak, akár a nagy, végső hajrában is, mert expressz tempóban összeállítható. A piros goji bogyó és a zöld pisztácia nem csupán a szépségéhez járul hozzá, hanem mindkettő egészséges hozzávaló. A savanykás goji bogyó béta-karotinban és C-vitaminban gazdag – ugyanakkor egyikből sincs benne nagyobb mennyiség, mint más, mostanában kevésbé reklámozott bogyókban –, a klorofilltól zöld, édeskés ízű pisztácia a telítetlen zsírsavak és a B6-vitamin miatt érdemel jópontokat. De félreértés ne essék, ez az édesség messze nem lesz receptköteles. Csupán a goji és a pisztácia miatt egy kicsit kevesebb lelkiismeret-furdalással lehet enni.
Tovább olvasom…