Ahogy én egy óriási csupor Nutellában szeretnék újjászületni, szerintem Hanna lányom egy hatalmas zsák liofilizált eperszeletben. Odavan az érett eper ízét többszörös koncentrációban nyújtó, fagyasztva szárított, cukor nélkül tartósított, vérpiros, vékony lapocskákért. Ezért tavaly karácsonykor az egyik nagykertől rendeltem 1 kg liofilizált eperszeletet, és kis zacskónként becsomagoltam a fa alá. De hiába a nagyker, az ára így is húzós volt. És mivel elkerülhetetlen, hogy a kieszegetett zacskók alján megmaradjon egy kis eperpor, elkezdtem összegyűjteni, mert gyönyörűen lehet vele tortát díszíteni. Viszont Hanna nem a tortákért van oda, hanem inkább az eperporban meghempergetett, mandulavajas energiagolyókért.
Tovább olvasom…
Modoros neve ellenére egy pofonegyszerűen elkészíthető leves, amely valahogy mégis több, mint amit a hozzávalók listájából sejteni lehetne. Egyszerre krémes, mégsem telítő, viszont a hidegben annál jobban eső kanalaznivaló. A zellerszárat, még ha nehézkes is apró kockákra vágni, ne hagyják ki belőle, mert a frissessége nagyon jól illik a gesztenyéhez.
Tovább olvasom…
Tobzódás a javából! Az ausztrál eredetű aprósüteményben a kókuszos kekszek között lágy, vaníliás krém és savanykás-édes málnalekvár rejlik. Majdnem százéves recept, de mivel semmi jó nincs belőle kispórolva, a mai napig remek aprósütemény. Nevét a fényűző kaszinóvárosról kapta.
Tovább olvasom…
Állítólag a német Christstollen és az olasz panettone voltak a „szülei”, de mire a receptek átértek Chilébe, összeolvadtak: a német édességből megmaradtak az aszalt gyümölcsök, eltűnt viszont a marcipán, az olaszból pedig megörökölte, hogy kerek formában sütik. Szokás a tésztáját élesztővel lazítani, de általánosabb a sütőpor és a szódabikarbóna használata, hiszen azokkal gyorsabb tempóban elkészül. Ha véletlenül marad belőle, az ünnepek elmúltával kitűnő kenyérpudingként élheti csábító utóéletét: felszeletelve kivajazott tepsibe rakjuk, megöntözzük kávéval, tojássárgájával és cukorral elhabart tejszínnel, majd 175 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
Tovább olvasom…
Nincsenek szabályok, legfeljebb csak iránymutatások arra nézve, mi minden kerülhet a mexikóiak karácsonyi salátájába. A lényeg, hogy szemnek és szájnak egyaránt üdítő legyen, valamint tartalmazzon piros céklát, zöld színű leveles salátát és többféle gyümölcsöt, zöldséget. Mexikóban gyakori összetevője a jicama és a kaktusz gyümölcse, de ez itt olyan változat, amely szinte bárhol a világban elkészíthető. Az öntet szintén családonként különbözik: vannak, akik a helyi cremával eszik, amely inkább a lágy ízű, francia crème fraîche-re hasonlít, semmint a magyar tejfölre, mások vinaigrette-et készítenek hozzá, de népszerű ecetes dresszinggel is.
Tovább olvasom…
Kívül roppanós, belül ragacsos gyönyörűségek. Teához, kávéhoz tökéletesen illő, pár harapásnyi boldogságok. Az összetöltésükhöz szükséges csokoládékrémbe kell egy kis kókuszkrém, ami nem más, mint az alaposan lehűtött konzerv kókusztejben található sűrű réteg. Ha a konzervet 1 éjszakára hűtőbe tesszük, másnap könnyű leszedni kanállal a kókusztej tetejéről.
Tovább olvasom…
A rengeteg fokhagymától és fűszertől csodálatos, intenzív ízű étel. Jó tudni, hogy meg lehet sütni másképpen is, csak hosszabb ideig tart, cserébe viszont még omlósabb lesz. Az egyik opció, hogy kemencében készítjük el. A másik a kemencézés otthoni változata: a húst először berakjuk 230 fokra előmelegített sütőbe, majd fél óra múlva 120 fokra állítjuk a sütő hőmérsékletét, és ezen 6–8 óra alatt készre sütjük. Ha másnapra maradna belőle, amire nincs sok esély, gyors, egzotikus salátát iparkodhatunk belőle össze: a felkockázott húst összekeverjük naranccsal, grépfrúttal és avokádóval.
Tovább olvasom…
Egyszerűen kivitelezhető bonbon, kézügyességre nincs szükség hozzá. Tökéletes karácsonykor konyhai ajándéknak, akár a nagy, végső hajrában is, mert expressz tempóban összeállítható. A piros goji bogyó és a zöld pisztácia nem csupán a szépségéhez járul hozzá, hanem mindkettő egészséges hozzávaló. A savanykás goji bogyó béta-karotinban és C-vitaminban gazdag – ugyanakkor egyikből sincs benne nagyobb mennyiség, mint más, mostanában kevésbé reklámozott bogyókban –, a klorofilltól zöld, édeskés ízű pisztácia a telítetlen zsírsavak és a B6-vitamin miatt érdemel jópontokat. De félreértés ne essék, ez az édesség messze nem lesz receptköteles. Csupán a goji és a pisztácia miatt egy kicsit kevesebb lelkiismeret-furdalással lehet enni.
Tovább olvasom…
A mézeskalácsok nagy-nagy családja visszavezethető arra a középkori, főleg a szerzetesek által készített és nem feltétlenül édes ízű, de általában apró lepényre, amelyet úgy neveztek: panis piperatus, fűszeres kenyér. A papok böjt idején ezt mártogatták a boraikba, a söreikbe. A nürnbergi mézeskalács története ugyanígy kezdődött, ám ahhoz, hogy messze földön ismert legyen, kapóra jött két helyi adottság. Az egyik, hogy a környékbeli erdők miatt kiváló minőségű mézet készítettek itt, a másik, hogy Nürnberg útba esett a Velencéből és Genovából észak felé tartó fűszerrakományoknak. Állítólag III. Frigyes (1415–1493) német-római császárnak is ez a mézeskalács volt az egyik kedvenc csemegéje.
Tovább olvasom…
Régi szokás elrejteni benne egy egész mandulaszemet, és tálaláskor izgatottan várni, lesni, vajon ki lesz az a szerencsés, akihez jut. Ebben az elbújtatásban ugyanaz a szokás érhető tetten, mint vízkeresztkor a „királyi” süteményekben: a francia galette de Rois, a portugál bolo Rei és a spanyol roscón de Reyes mind olyan édesség, amelyben elrejtenek valamit. Sokan ma már csak a játékos örömöt látják benne, pedig ezek mindegyike jelképes utalás arra, ahogyan Jézust bújtatták el Heródes rendelete miatt. És még valami: a tejberizst apró, kerek szemű rizsből készítsük, hogy minél krémesebb legyen. Kiváló hozzá a rizottórizs, főleg az arborio, a carnaroli vagy a vialone nano fajták.
Tovább olvasom…
Ha valaki Svájcban jó vörösbort szeretne inni, az olasz anyanyelvű területeken teheti, hiszen északabbra nemigen mosolyog kellő mennyiségű és erejű napsugár a szőlőre. Ticino kanton az ország legdélebbi részén fekszik, és elég jó merlot-ban. Innen származik ez a recept, és le sem tagadhatná az olaszos beütést, ami az itteni konyha többi fogására szintén jellemző: az éttermekben ugyanúgy változatos tésztaételeket kínálnak, akár például Toscanában, csak más sugóval, mártással adják, hiszen eltérő alapanyagok állnak rendelkezésre. Gasztroföldrajzi szempontból is különleges hely Ticino, hiszen ez az egyetlen terület az országban, ahol rizst termelnek. Ezzel a svájciak magukénak mondhatják a világ legészakabbra fekvő rizsföldjét.
Tovább olvasom…
Izmosan csokis, pár perces manna. Örömtelien kevés hozzáadott cukorral készül, hála érte a datolyának. Viszont mégsem érződik benne a datolya íze, mert annyira csokis, hogy a datolya szinte szóhoz sem jut. Kókusszal tálalva izgalmas desszert, de nélküle is kísértésbe hozó, kanalas lélekgyógyszer.
Tovább olvasom…
Ez az a leves, amelyet először karácsonykor főz meg az ember, aztán rájön, micsoda vétek lenne évente csak egyszer enni. Ráadásul gyorsabban elkészül, mint a klasszikus, hosszú órákon át elforrdogáló marha húsleves. A tejszín szuperül működik benne: egyszerre lágyítja és összesimítja a hozzávalók ízeit. A morzsagombócnál vehetjük praktikusra is a figurát, és készülhetünk előre: a formázás után, de még a főzés előtt tegyük a gombócokat egymás mellé egy sütőpapíros tálcára, fagyasszuk meg, majd még fagyosan pakoljuk össze egy nagy fagyasztózacskóba, és felhasználásig tartsuk így a mélyhűtőben. A morzsa gombóc más levesekhez is príma levesbetét.
Tovább olvasom…
A jól elkészített húsragu duplán mosolyog. Először arra, aki öszszeiparkodja, mert bár aprólékos munka, de egyik teendője sem botrányosan bonyolult. Másodszorra pedig arra, illetve azokra, akik megeszik, mert tele van ízzel, és élmény lakmározni belőle. Rendelkezik egyéb szimpatikus tulajdonságokkal is: príma újramelegítve, és nem veszi zokon a fagyasztást sem, ezért előre elkészíthető.
Tovább olvasom…
Az 1700-as évek óta ismert sütemény. Igaz, akkor még tejben felfőzött, száraz zsemlével készítették. Később a jómódúak elkezdték mandulával meg tejszínhabbal ínycsiklandóbbá tenni, és azóta már mindenki így eszi. A korabeli hagyomány része volt, hogy csak húshagyókedden fogyasztották.
Tovább olvasom…
Extra csokoládés ízű, szuper mogyorós és intenzíven kávés. A textúrája halványan a brownie-ra emlékeztet, és talán ezért is mondta róla néhány próbafőző, hogy full nyami édesség. Annak sem kell félnie tőle, aki friss motoros a konyhában, mert a tésztája megbocsátó, a receptet pedig részletesen írtam le.
Tovább olvasom…


















