Igazi oroszos harapnivaló: a makréla sós-füstös jellegét a zeller enyhén édeskés semlegessége a háttérből diszkréten hagyja érvényesülni; az almától, a citromtól és a kaportól pedig az egész együttes életre kel. És persze mi másba csomagolnánk mindezt, ha nem rusztikus állagú, sötét belű rozskenyérbe?
Tovább olvasom…
Kimaradt a reggeli a nagy rohanásban? Ejnye, helyrehozzuk a hibát: ez a szendvics pompás elsősegély, mert a brokkolikrém egyáltalán nem fűízű benne, hanem parmezános, és ehhez remekül passzol az aszalt paradicsom húsossága. A brokkolicsíra sem fájóan reformkosztos, inkább borsos jellegű és ropogós karakterű.
Tovább olvasom…
Az ízét illetően a mézeskalács mindenmentes alternatívája. De az állaga sűrűbb, a külalakja kicsit vaskosabb. Összességében viszont annyira jó, hogy lehetetlen egyet vagy kettőt enni belőle. Szilveszterre, amikor már mindenkinek elege van a hagyományos mézes sütikből, rengeteget szoktam belőle sütni a bulikra, mert ebből bárki ehet. A mázhoz tojásfehérje helyett aquafabat, a csicseriborsó-konzerv leszűrt levét használom, mert magas növényi fehérjetartalma miatt alkalmas a tojásfehérje kiváltására.
Tovább olvasom…
Villámgyorsan összeállítható, tökéletes vendégváró apróságok baráti kávézásokhoz, teázásokhoz.
Tovább olvasom…
Finom kortyolnivaló a nagy hajrában. Könnyű összeállítani, aztán elforrdogál magában. Hatalmas adag kényeztető finomság.
Tovább olvasom…
Nagyon szerethető, mennyei, omlós állagú és őszinte ízű. A próbasütések során mindenki szép stikában rájárt, pedig kiderült: először senki sem hitte, hogy toplistás versenyző lesz.
Tovább olvasom…
A tészta ismerős, a töltelék viszont izgalmas meglepetést rejt. Nem csak nyomokban tartalmaz mogyorót, az biztos! A Snickers szelet ízére emlékeztet, de messze nem annyira édes.
Tovább olvasom…
Tökéletes kísérője a sült libának vagy akár a ropogós sült malacnak.
Tovább olvasom…
Az osztrák birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia évszázadokon át a népek olvasztótégelye volt. Területén jelentős számban éltek zsidók, akik a kóser konyha előírásai szerint étkeztek, ezért szárnyasok zsiradékát, Schmaltzot használtak. Hizlalt libából ez kiadós mennyiségben rendelkezésre áll, ezért sokan tartottak közülük libát. Az állat húsából fontos alkalmakra aztán mutatós, ízletes pecsenye készült, amelyet később más vallásúak szintén megszerettek, és jeles napokra otthon maguknak is megsütöttek.
Tovább olvasom…
Az ünnepi asztal dísze. Fehér, zöld, piros színei ellenállhatatlanul vonzzák a tekintetet. Előre elkészíthető, elég a tálalásnál összeállítani. A zöldes habcsókot matcha színezi, amely antioxidánsokban gazdag, porrá őrölt zöld tea. És egy fontos technikai megjegyzés: a tojásfehérjék szoba-hőmérsékletűek legyenek, akkor könnyebben felverődnek.
Tovább olvasom…
A hal keresztény szimbolikája rendkívül gazdag. Jézus például az eredetileg halászattal foglalkozó tanítványait az „emberek halászává” tette, amikor azzal bízta meg őket: terjesszék a kereszténység tanait. Így lett később a megtértek jelképe a hal. Továbbá a hal görögül ikhthüsz (IXΘYΣ), amely betűszóként értelmezhető úgy, hogy „Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó”, emiatt a hal az ókeresztények titkos jele is volt. Konkrét ételként a Bibliában a kenyérszaporítás csodájánál találkozunk vele. Mindezek után nem meglepő, hogy még azoknál a nemzeteknél is megtalálható a karácsonyi ételek között, amelyekre az év más napjain nem jellemző, hogy sok halat ennének.
Tovább olvasom…
Mennyi az esélye annak, hogy egy országban a volt elnökről nevezzenek el egy italt? Méghozzá annak gúnynevéről, és a későbbi években mindenki örömmel kortyolgassa majd karácsonykor a „majom farkát”? Pedig valószínűleg erről van szó. Cola de mono annyit tesz magyarul: ’majom farka’. Az egykori chilei elnöknek, Pedro Monttnak (1849–1910) pedig Mono (Majom) volt a gúnyneve. A fáma szerint az történt, hogy a hajdani politikus egyszer már menni készült egy fogadásról, sőt el is kérte Colt márkájú revolverét, hogy zsebre tegye, de végül maradt. Ahogy telt az idő, és a vendégek közt minden bor elfogyott, kevertek egy újfajta italt tejből, kávéból, cukorból és helyi, erős párlatból. Annyira jól sikerült, hogy széles körben népszerű lett, és a nép végül elnevezte Cola de monónak. Chilében most is szívesen isszák az ünnepi időszakban, és ma már nemcsak helyi párlattal készítik, hanem brandyvel, rummal vagy vodkával is.
Tovább olvasom…
Békebeli vendégváró sütemény, a karácsony minden csodálatos ízével és illatával. Jó előre elkészíthető, és sokáig eltartható. Sőt ahhoz, hogy igazán porhanyós legyen, kell is 2-3 napot állnia.
Tovább olvasom…
Családi hagyomány nálunk az úti süti. Amikor először indultunk nyaralni Horvátországba a későbbi férjemmel – legalább 30 éve, de máig felejthetetlen élmény a hosszas éjszakai zötykölődés az első Trabantunkkal –, előtte kimentünk Fótra elköszönni a szüleihez. „Jól fog esni majd nektek, meglátjátok” – mondta az édesanyja, amikor a kezünkbe nyomott egy fémdobozt, tele saját sütésű, baracklekváros linzerkoronggal. Milyen igaza volt, főleg hajnal három körül. Azóta is ha nekivágunk egy-egy hosszabb autóútnak, viszünk magunkkal úti sütit. Viszont nemrégiben egy olyan autós kalandozásra készültünk, amelyhez tudtam, csatlakozik majd Hanna lányom egyik barátnője is, aki glutén- és tejfehérje-allergiás. Ekkor találtam ki az alábbi kekszet: a tésztája egyáltalán nem linzer, viszont gazdagon mandulás; a tölteléke pedig egészségesebb a baracklekvárnál, hiszen nincs benne pluszcukor.
Tovább olvasom…
Az osztrákok szerint az ő specialitásuk, miszerintünk viszont a sajátunk. Az igazság? Valószínűleg tipikus monarchiabeli mischung. Még csak abban sincs egyetértés, dióval vagy mandulával kell-e készíteni. Csupán annyi bizonyos, hogy liszt semmiképp nem kerülhet a tésztájába. Ahogy a hajdani párizsi előkelőségek egyik kedvenc desszertjében sincs sohasem: a dacquiose mindig olajos magvat tartalmazó habcsóklapokból áll, amelyeket habkönnyű, klasszikus vajkrém ölel körbe. Vajon innen kaphatta az ötletet az Esterházy család főcukrásza? Nem tudjuk, de az tény, hogy ezzel a tradicionális módszerrel különlegesen finom lesz a torta.
Tovább olvasom…
A csodálatos Libor Marcsi receptje, amely az egyik Stahl magazinunkban jelent meg. Sima liszt helyett saját készítésű gluténmentes lisztkeverékkel készül. Ha akarjuk, díszítésként írókázás helyett, apró magvakkal is megszórhatjuk sütés előtt.
Tovább olvasom…
A kelbimbóról bebizonyosodott, hogy csökkenti a sejtjeinkben az örökítőanyag károsodását, tehát rákmegelőző hatású. Ez szép és kedves tőle. Csakhogy valljuk be: a főzés során enyhén kénes szagot áraszt. Ez amúgy összefüggésben áll a jótékony vegyületeivel, de ez még nem elég ahhoz, hogy örömmel lapátoljuk be puszta egészségtudatosságból. Ennél a receptnél szerencsére nem fenyeget a veszély, hogy húzni kezdenénk az orrunkat: a kelbimbót előfőzzük, majd megsütjük, és ezzel elkerüljük a kénes szagot. Hogy a szalonna zsiradéka viszont káros? Na de valami jóízű ártalom csak szükséges, hogy legyen mit helyrebillentenie a szuperegészséges zöldségnek!
Tovább olvasom…
Amelyik mediterrán országban tartanak tehenet, készítenek bort, és nő fűszernövény a domboldalakon, ott mindig találni olyan hagyományos ételt, amelyben ezeket a szerencsés adottságokat összehozzák. Ennek a dalmát fogásnak is ez a lényege. Ünnepi pecsenye lévén nem sajnálják rá az időt, és a hozzávalókkal sem takarékoskodnak. A húsból a legjobb minőségűt használják, és egy teljes éjszakára bepácolják, bár érlelődhet két napig is. Kerül mellé zöldség, majd a párolás során apróra kockázott házi sonka, sőt nyáron eltett paradicsompüré és aszalt gyümölcs is. Végül az egésznek gyönyörű, telt íze lesz. De van még egy titka: színhúsból készül, ezért gyilkos cselekedet agyonpárolni.
Tovább olvasom…