A BBQ 4 alapszabálya: 1. Válasszunk húst! Barbecue céljára talán a legfinomabb, de mindenképp a leggyakrabban használt húsféle a sertésoldalas. 2. Ahhoz, hogy ebből a csontos, néhol inas, elég zsíros húsféléből lágy, omlós végeredmény legyen, megfelelő ízesítés mellett sütőben készítjük majdnem készre. Itt az időtartamot és a hőmérsékletet is pontosan ellenőrizni tudjuk, garantálva a sikert. 3. Az intenzív ízek eléréséhez fűszerkeverékkel vagy ízes kencével kezeljük az előpárolt húst. 4. A füstös-szabadtéri ízt nyílt tűzön kapja meg, rövid idő alatt. Ekkor csak annyi hőre és időre van szükség, hogy a már tulajdonképpen elkészült hús átmelegedjen, és megszerezze ízletes, pirult kérgét.
Tovább olvasom…
Bár valóban csontos, bőrös malackarajjal a legfinomabb, nyugodtan elkészíthetjük sima karajjal is.
Tovább olvasom…
A gyömbér kétszeresen is szerepel: friss fűszerként és szénsavas italként is, ettől lesz olyan ízgazdag a kisülő pecsenyelé.
Tovább olvasom…
A csülök minden bizonnyal a sonka legfajsúlyosabb, legtartalmasabb része. Ezért illik olyan jól hozzá a naranccsal, sherryvel, fűszerekkel frissített máz!
Tovább olvasom…
Romániában a ciorbă bármilyen levest jelenthet, amely savanykás. Készülhet savanyított káposztából, de ez nem előírás, mert ízesítheti citromlé vagy ecet is. Mint minden jó húsos levesnek, ennek a karácsonykor szokásos változatnak is az a titka, hogy ne vízzel, hanem alaplével készüljön. Hiszen az alaplének van íze, a víznek nincs. Sertéscsontból úgy főzhetünk alaplevet, hogy kb. 2 kg megtisztított csontot 200 fokra előmelegített sütőben megpirítunk, majd hideg vízzel felöntjük egy nagy fazékban, és miután lassú tűzön húslevesszerűen megfőztük, kihűtjük, aztán leszedjük róla a zsírt. Akinek nincs kedve ehhez a macerás előkészülethez, vehet helyette étteremben is csontlevest, de a vizet kerülje.
Tovább olvasom…
Franciaországban – ahogy Európa többi részén – csak a 16. századtól kezdve lett ismert az amerikai kontinensről származó pulyka. Mivel addig is szokás volt az ünnepi lakomákra látványos, nagyméretű sült szárnyast felszolgálni (például pávát, hattyút), a finom húsú pulyka gyorsan elfoglalta helyet az európai karácsonyi menükben. Persze csak azoknál, akik megengedhettek maguknak. Ma viszont sokan félnek az elkészítésétől, pont a tekintélyes mérete miatt. Aggodalomra semmi ok: aki tud töltött csirkét sütni, az képes töltött pulykát is, hiszen konyhai szempontból csupán abban különböznek, hogy mekkorára nőttek. Franciaországban tradicionális tölteléke a gesztenye, főleg ha az a legjobb termőterületről, a déli Ardèche vidékéről származik.
Tovább olvasom…
A nemesen egyszerű levest a császárhúslekvár emeli négyzetre. Hogy mi is az? Húsos-édes, sós és pikáns, roppanós csoda, amit minden férfi imádni fog.
Tovább olvasom…
Önmagában könnyű, polentával és salátával tartalmas vacsora.
Tovább olvasom…
Miért szeretjük a sütőtököt? Amellett, hogy igen ízletes, magas A-vitamin-tartalmával igazi szemerősítő zöldség, és az éles látás mellett a bőr szépségéhez is hozzájárul.
Tovább olvasom…
Elképesztően finom vendégváró falat, nagyon nehéz meggyőzni bárkit is arról, hogy hagyjon helyet például a desszertnek is.
Tovább olvasom…
Bolondítsuk meg a hagyományos fasírtot egy kis gyümölccsel. Ritkán használjuk a mandarin héját, pedig nagyon különleges az íze, nem is hasonlít a narancséhoz. A kínai ötfűszer-keverék pedig teljesen feldobja ezt a harapnivalót.
Tovább olvasom…
Már néhány nagyon egyszerű hozzávalóból is lehet mindenkinek tetsző tésztaételt készíteni. De még finomabbak lesznek, ha egy kicsit csavarunk az ismerős recepteken.
Tovább olvasom…
Egy teljes értékű, elegáns fogás, amely kulináris szempontból sem hagy maga után semmi kívánnivalót.
Tovább olvasom…
Az Egyesült Államokban karácsonykor divat a sonka, ez magyarázza különleges díszítését. De a lényeg az, hogy a magyar húsvéti asztalon is megállja a helyét: jópofa és nagyon finom.
Tovább olvasom…
A barbecue nem egy fűszerkeverék, nem is egy szósz, de legfőképpen nem a grillezés szinonimája. Mert bár a magyarban e szavakat csereszabatosan használjuk, szinte semmi azonosság nincs a két készítési módban, leszámítva persze azt, hogy a nyílt tűz fontos szerepet játszik mindkettőben. A végeredmény felől nézve a grillezés a decensen csíkos, sovány hús- vagy haldarabok világa, a barbecue pedig a csontról omlós, füstös, cupákos, ujjmegnyalós húsoké. Nagy különbség, ugye?
Tovább olvasom…
A grillezés intenzív tűzön, azaz magas hőmérsékleten, rövid idő alatt történik. A barbecue pont az ellenkezője: alacsony hőmérsékleten, hosszú idő alatt zajlik. És itt a bökkenő: megfelelő felszerelés, folyamatos odafigyelés és többórányi szabad idő nélkül nem omlós hús, hanem cipőtalp lesz a sültünkből. Mert hogyan lehetne egy átlagos szabadtéri sütőben órákon át fenntartani a barbecue-hoz kívánatos 110-120 fokot? A megoldás egyszerű: válasszuk több részre a sütés folyamatát, és mindjárt jóval könnyebb a dolgunk.
Tovább olvasom…