Franciaországban – ahogy Európa többi részén – csak a 16. századtól kezdve lett ismert az amerikai kontinensről származó pulyka. Mivel addig is szokás volt az ünnepi lakomákra látványos, nagyméretű sült szárnyast felszolgálni (például pávát, hattyút), a finom húsú pulyka gyorsan elfoglalta helyet az európai karácsonyi menükben. Persze csak azoknál, akik megengedhettek maguknak. Ma viszont sokan félnek az elkészítésétől, pont a tekintélyes mérete miatt. Aggodalomra semmi ok: aki tud töltött csirkét sütni, az képes töltött pulykát is, hiszen konyhai szempontból csupán abban különböznek, hogy mekkorára nőttek. Franciaországban tradicionális tölteléke a gesztenye, főleg ha az a legjobb termőterületről, a déli Ardèche vidékéről származik.
Tovább olvasom…
Édes, csípős és citrusos ízek találkozása. Kiválóan passzol ázsiai fűszerezésű halas ételek mellé is.
Tovább olvasom…
Különleges köret, amely akár az ünnepi asztalon is megállja a helyét.
Tovább olvasom…
Elképesztően finom vendégváró falat, nagyon nehéz meggyőzni bárkit is arról, hogy hagyjon helyet például a desszertnek is.
Tovább olvasom…
Lengyelül kulebiak minden, ami két tésztaréteg között van. A szó jelentése csak annyi: lepény vagy pite. Karácsonykor szokás feltekerni a megtöltött tésztát, így látványosabb lesz. Az év más részében viszont gyakori, hogy csak kettévágják a tésztát alsó és felső lapra, közé tölteléket simítanak, aztán tepsiben vagy kerek formában megsütik. A káposztás tölteléknek előnyére válik, ha áll egy napot, ezért érdemes előre elkészíteni. Ha pedig nem karácsony estéjén tálaljuk, vagy nem böjti ételnek szánjuk, húsos töltelékkel is bélelhetjük. Finom bele a hagymás alapon előpirított, szétmorzsolt kolbászhús, amelyet tejföllel lazítunk, és friss petrezselyemmel ízesítünk.
Tovább olvasom…
Minden lengyel család másképpen készíti, de a változatok abban megegyeznek, hogy a káposztán kívül elengedhetetlen hozzávalója a hús, a kolbász, a gomba, a paradicsom, kevés méz és némi gyümölcs. Nemhogy előre elkészíthető, de szinte kötelező is, hiszen, mint minden káposztás ételre, erre ugyanúgy igaz: annál finomabb, minél többször melegítik újra. Rozskenyérrel vagy krumplival szokás enni, és előtte érdemes feltüzelni az emésztőnedveket egy kupica, jégbe hűtött vodkával, ahogy a lengyelek is teszik.
Tovább olvasom…
Most van itt az ideje a lassan rotyogó, finom szaftban úszó, kényeztető őszi ételeknek. Íme egy körtés, csirkés változat.
Tovább olvasom…
Elismerem, első látásra ez az egyik legbizarrabb elkészítési mód, amiről valaha is írtam. De nem egy szédült elme agyszüleménye, hanem nagyon hagyományos kolumbiai, illetve argentin sütési módszer, lomo al trappo a neve. Ott pedig tudják, hogyan bánjanak a marhahússal!
A lényeg, hogy a húst vastag sórétegbe rejtjük, amit egy konyharuha fog össze. Ez a csomag aztán megy a forró parázsra, ahol a textil a sóval egyfajta minikemencévé ég össze, amely jótékonyan egyenletes hőt enged csak a húshoz. A végeredmény pedig, amikor a szénné égett, szomorú fadarabnak látszó kérget lefejtjük a húsról, magáért beszél: zamatos, lágyan omlós, rózsaszín közepű bélszíncsoda lesz a jutalmunk.
Tovább olvasom…
Ez a leves nem a szokásos módon, hideg vízben főzéssel indul. Helyette először sütőben pirítjuk meg a húsdarabokat, ami mélyebb, teltebb ízekkel gazdagítja levesünket.
Egyszerű megcsinálni, és pont annyira különleges, amennyi még nem riasztja el a válogatós gyerekeket sem. Tapasztalatom szerint a szülők is odavannak érte, ezért érdemes dupla adagot gyártani.
Tovább olvasom…
Bő olaj helyett végül a sütőben készülnek el a húsgolyók, ezért a hagyományos változathoz képest egészségesebb. A sültpaprika-mártogatós pedig legalább annyira jóízű, mint a gyakran túlcukrozott ketchup.
Tovább olvasom…
Nem kell hozzá se tányér, se villa, elég csak bekapni, és rögtön lehet tovább játszani. A csokikrém a Dobos-féle eredeti, nagyon pazar, és megérdemli, hogy házi sütésű legyen hozzá a piskóta. De ha mégsem jut idő a sütögetésre, 35 dkg bolti piskótával is működik a recept.
Tovább olvasom…
Olaszországban a maradék kenyér hagyományos és okos felhasználása, hogy apró pirítósokat sütnek belőle, majd megkenik különböző kencékkel. Általában ciabattából készítik, de a gyors tempó kedvéért most kegyes csalással lecseréltem az olasz kenyérfélét francia bagettre. Igaz, így nem teljesen autentikus, viszont jóval haladósabb a szeletelés.
Tovább olvasom…
Klasszikus perectészta, de a formája miatt nincs szükség ügyes kezű munkálkodásra: elég darabokra szedni a tésztát, aztán rudakat sodorni belőle. Ha több időm van, a hűtőben kelesztem meg, mert ízesebb lesz, és ilyenkor nem gyúrok bele zúzott fokhagymát, csupán a főzővízbe dobok néhány gerezdet.
Tovább olvasom…
Frissiben az igazi, és annyira bele lehet szeretni az izébe, hogy még soha egyetlen vendég sem kérte ki magának, miért a szemük láttára állok neki megsütni.
Tovább olvasom…
Ez bizony a rizskoch melegebb éghajlatra költözött rokona: naranccsal aromásítva, krémsajttal gazdagítva. De nemcsak ízesebb, megbocsátóbb is, mint északi rokona: sokkal kevésbé hajlamos az összeesésre, így ideális desszert lazulósabb ebédek után.
Tovább olvasom…
A világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb krumplis körete. Mivel kevés hozzávalóból készül, nagyon fontos, hogy ezek egytől egyig kitűnő minőségűek legyenek. Szokás hámozott burgonyát használni hozzá, de mélyebb ízű lesz a püré, ha héjában főzzük meg a krumplit. Ez a hagyományos recept különben sokat elmond Írország és a burgonya szomorú kapcsolatáról: a 17. század végéig az ír földművesek alaptáplálékát a gabona és a tej jelentette, a 18. századra viszont már a burgonya, amelyet 1845-ben megtámadott egy kártevő, és emiatt kipusztult a termés nagy része. A tragikus esemény következtében egymillió ember halt éhen, további egymillió pedig kivándorolt az országból.
Tovább olvasom…
Az Egyesült Államokban karácsonykor divat a sonka, ez magyarázza különleges díszítését. De a lényeg az, hogy a magyar húsvéti asztalon is megállja a helyét: jópofa és nagyon finom.
Tovább olvasom…