Egyszerűen elkészíthető, lágy tésztájú kakaós édesség, amelybe itt-ott falatnyi, olvadt mogyorókrémadagok csempésznek érdekességet.
Tovább olvasom…
Mindenki imádta a próbafőzések során a szerkesztőségben: volt, aki azért, mert csokis; volt, aki azért, mert mogyorós; és volt, aki azért, mert ropogós. Quinoát, amely nagy fehérjetartalma miatt az inkák szent étele is volt, bioboltokban kapni.
Tovább olvasom…
Meglátják, ebből a finom édességből mosolygósan nagy adag lesz egy-egy szelet. A piskóta kakaóporral készül, ezért liszt nem kell hozzá, az amerikai cheesecake töltelékéhez hasonló szedres krémet pedig zselatin sűríti, amely pusztán fehérje, ezért 2 teáskanálnyi alig 16 kalória. Íme egy szép és jó, de abszolút fogyókúrás süti.
Tovább olvasom…
Az ókori görögök már sütöttek bő olajban édes tésztát, de mai formájában – élesztővel – csak az 1400-as években terjedt el Európában. Eredetére több legenda is utal. Az egyik szerint a fánk Bécs városából származik. Amikor a város híres pékmestere, Krapfen elhalálozott, a feleségére, Cilire hagyta az üzletet. Szegény asszony nehezen tudott megfelelni az elvárásoknak, és rendre elkésett a reggeli cipók kisütésével. A dühös vásárlók szidalmazták, ezért mérgében felkapott egy marék tésztát, és közéjük hajította. De a tészta célt tévesztett, és a forró zsírban landolt, ahonnan hamarosan fantasztikus illatok kezdtek terjengeni. A vásárlók Cili-golyónak, később Krapfennek nevezték el az így született édességet.
Tovább olvasom…
A németek is saját találmányuknak tekintik a fánkot. Az ő legendájuk szerint egy berlini péklegény katonai szolgálatra jelentkezett Nagy Frigyes seregébe, de alkalmatlannak találták. Végül megengedték neki, hogy a konyhán szolgáljon, és hálából kitalált egy bő zsírban kisütött tésztát, ami az ágyúgolyóhoz hasonlított. A Berliner annyiban különbözik a mi farsangi fánkunktól, hogy mindig töltve készül. Régiónként más-más töltelék kerül bele, általában valamilyen lekvár, de létezik csokoládés, marcipános és likőrkrémes változata is.
A franciák fánkja, a beignet eredetéhez is tartozik egy történet. Állítólag Marie Antoinette francia királyné egyik évben a karnevál idején megszökött a palotából. Elvegyült az utcán hömpölygő tömegben, és egy utcai árustól vásárolt egy fánkot, amely annyira ízlett neki, hogy kísérőjével felvásároltatta az összeset. Később a palota cukrászának megparancsolta, hogy ezentúl gyakran készítse el neki.
Tovább olvasom…
A fánk hazai elterjedése valószínűleg Mátyás király idejére nyúlik vissza, és olasz származású hitvese, Beatrix hozhatta magával az itáliai karneválok kedvelt édességeként. Erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a Palócföldön pampuskának nevezik.
Azonban bárhogy hívják, és bármilyen formában készítjük, néhány alapszabályt érdemes betartani:
- A tészta összes hozzávalója langyos, de legalább szoba-hőmérsékletű legyen. Igen, még a tojás is.
- Ha egy kis rumot teszel a tésztába, nehezebben szívja meg magát sütés közben zsiradékkal.
- Alaposan dolgozd ki a tésztát, ne sajnáld rá az időt.
- A kelesztést meleg, huzatmentes helyen végezd.
- A kiszaggatott fánkokat konyharuhával letakarva keleszd meg, így a tetejük nem szárad ki.
- A sütéshez bő, legalább 4 ujjnyi zsiradékot melegíts.
- A zsiradék 175 fokos legyen – ellenőrizd konyhafelszerelési üzletekben kapható olajhőmérővel.
- Egyszerre csak annyi fánkot süss, amennyi kényelmesen elfér az edényben. A fánkok sütés közben megnőnek.
- A legtöbb fánkot először lefedve, majd a másik oldalán fedő nélkül kell sütni.
Az ízét illetően a mézeskalács mindenmentes alternatívája. De az állaga sűrűbb, a külalakja kicsit vaskosabb. Összességében viszont annyira jó, hogy lehetetlen egyet vagy kettőt enni belőle. Szilveszterre, amikor már mindenkinek elege van a hagyományos mézes sütikből, rengeteget szoktam belőle sütni a bulikra, mert ebből bárki ehet. A mázhoz tojásfehérje helyett aquafabat, a csicseriborsó-konzerv leszűrt levét használom, mert magas növényi fehérjetartalma miatt alkalmas a tojásfehérje kiváltására.
Tovább olvasom…
Nagyon szerethető, mennyei, omlós állagú és őszinte ízű. A próbasütések során mindenki szép stikában rájárt, pedig kiderült: először senki sem hitte, hogy toplistás versenyző lesz.
Tovább olvasom…
A tészta ismerős, a töltelék viszont izgalmas meglepetést rejt. Nem csak nyomokban tartalmaz mogyorót, az biztos! A Snickers szelet ízére emlékeztet, de messze nem annyira édes.
Tovább olvasom…
Az ünnepi asztal dísze. Fehér, zöld, piros színei ellenállhatatlanul vonzzák a tekintetet. Előre elkészíthető, elég a tálalásnál összeállítani. A zöldes habcsókot matcha színezi, amely antioxidánsokban gazdag, porrá őrölt zöld tea. És egy fontos technikai megjegyzés: a tojásfehérjék szoba-hőmérsékletűek legyenek, akkor könnyebben felverődnek.
Tovább olvasom…
Békebeli vendégváró sütemény, a karácsony minden csodálatos ízével és illatával. Jó előre elkészíthető, és sokáig eltartható. Sőt ahhoz, hogy igazán porhanyós legyen, kell is 2-3 napot állnia.
Tovább olvasom…
Családi hagyomány nálunk az úti süti. Amikor először indultunk nyaralni Horvátországba a későbbi férjemmel – legalább 30 éve, de máig felejthetetlen élmény a hosszas éjszakai zötykölődés az első Trabantunkkal –, előtte kimentünk Fótra elköszönni a szüleihez. „Jól fog esni majd nektek, meglátjátok” – mondta az édesanyja, amikor a kezünkbe nyomott egy fémdobozt, tele saját sütésű, baracklekváros linzerkoronggal. Milyen igaza volt, főleg hajnal három körül. Azóta is ha nekivágunk egy-egy hosszabb autóútnak, viszünk magunkkal úti sütit. Viszont nemrégiben egy olyan autós kalandozásra készültünk, amelyhez tudtam, csatlakozik majd Hanna lányom egyik barátnője is, aki glutén- és tejfehérje-allergiás. Ekkor találtam ki az alábbi kekszet: a tésztája egyáltalán nem linzer, viszont gazdagon mandulás; a tölteléke pedig egészségesebb a baracklekvárnál, hiszen nincs benne pluszcukor.
Tovább olvasom…
Az osztrákok szerint az ő specialitásuk, miszerintünk viszont a sajátunk. Az igazság? Valószínűleg tipikus monarchiabeli mischung. Még csak abban sincs egyetértés, dióval vagy mandulával kell-e készíteni. Csupán annyi bizonyos, hogy liszt semmiképp nem kerülhet a tésztájába. Ahogy a hajdani párizsi előkelőségek egyik kedvenc desszertjében sincs sohasem: a dacquiose mindig olajos magvat tartalmazó habcsóklapokból áll, amelyeket habkönnyű, klasszikus vajkrém ölel körbe. Vajon innen kaphatta az ötletet az Esterházy család főcukrásza? Nem tudjuk, de az tény, hogy ezzel a tradicionális módszerrel különlegesen finom lesz a torta.
Tovább olvasom…
A csodálatos Libor Marcsi receptje, amely az egyik Stahl magazinunkban jelent meg. Sima liszt helyett saját készítésű gluténmentes lisztkeverékkel készül. Ha akarjuk, díszítésként írókázás helyett, apró magvakkal is megszórhatjuk sütés előtt.
Tovább olvasom…
Ahogy én egy óriási csupor Nutellában szeretnék újjászületni, szerintem Hanna lányom egy hatalmas zsák liofilizált eperszeletben. Odavan az érett eper ízét többszörös koncentrációban nyújtó, fagyasztva szárított, cukor nélkül tartósított, vérpiros, vékony lapocskákért. Ezért tavaly karácsonykor az egyik nagykertől rendeltem 1 kg liofilizált eperszeletet, és kis zacskónként becsomagoltam a fa alá. De hiába a nagyker, az ára így is húzós volt. És mivel elkerülhetetlen, hogy a kieszegetett zacskók alján megmaradjon egy kis eperpor, elkezdtem összegyűjteni, mert gyönyörűen lehet vele tortát díszíteni. Viszont Hanna nem a tortákért van oda, hanem inkább az eperporban meghempergetett, mandulavajas energiagolyókért.
Tovább olvasom…
Tobzódás a javából! Az ausztrál eredetű aprósüteményben a kókuszos kekszek között lágy, vaníliás krém és savanykás-édes málnalekvár rejlik. Majdnem százéves recept, de mivel semmi jó nincs belőle kispórolva, a mai napig remek aprósütemény. Nevét a fényűző kaszinóvárosról kapta.
Tovább olvasom…
Állítólag a német Christstollen és az olasz panettone voltak a „szülei”, de mire a receptek átértek Chilébe, összeolvadtak: a német édességből megmaradtak az aszalt gyümölcsök, eltűnt viszont a marcipán, az olaszból pedig megörökölte, hogy kerek formában sütik. Szokás a tésztáját élesztővel lazítani, de általánosabb a sütőpor és a szódabikarbóna használata, hiszen azokkal gyorsabb tempóban elkészül. Ha véletlenül marad belőle, az ünnepek elmúltával kitűnő kenyérpudingként élheti csábító utóéletét: felszeletelve kivajazott tepsibe rakjuk, megöntözzük kávéval, tojássárgájával és cukorral elhabart tejszínnel, majd 175 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
Tovább olvasom…
Kívül roppanós, belül ragacsos gyönyörűségek. Teához, kávéhoz tökéletesen illő, pár harapásnyi boldogságok. Az összetöltésükhöz szükséges csokoládékrémbe kell egy kis kókuszkrém, ami nem más, mint az alaposan lehűtött konzerv kókusztejben található sűrű réteg. Ha a konzervet 1 éjszakára hűtőbe tesszük, másnap könnyű leszedni kanállal a kókusztej tetejéről.
Tovább olvasom…