Szemet gyönyörködtetően színes, könnyed fogás.
Tovább olvasom…
Igazi könnyed édesség, méltó lezárása a vacsorának. (És jó felhasználási módja a mélyhűtőben esetleg megbújó maradék tojásfehérjéknek.) Ha előre elkészítjük a habkoszorút, szitáljunk rá porcukrot, hogy ne szívja meg magát a levegő páratartalmával, és úgy tegyük el hűvös, száraz helyre tálalásig.
Tovább olvasom…
Selymesen krémes, lágy ízű leves, amit jólesően gazdagít a szardellagombóc. Tálaláskor ne felejtsük el megcsepegtetni kevés citromlével, mert felélénkíti az ízeit.
Tovább olvasom…
Önmagában könnyű, polentával és salátával tartalmas vacsora.
Tovább olvasom…
A klasszikus francia Canard à l’Orange receptjének egyszerűbb, kuktában főzésre optimalizált verziója.
A bizonyíték, hogy mekkora különbséget tud teremteni egyetlen jól megválasztott hozzávaló. Sima őrölt paprika helyett füstöltet használunk.
Tovább olvasom…
Miért szeretjük a sütőtököt? Amellett, hogy igen ízletes, magas A-vitamin-tartalmával igazi szemerősítő zöldség, és az éles látás mellett a bőr szépségéhez is hozzájárul.
Tovább olvasom…
Minimális bevásárlólista, kevés munka, mégis tartalmas, rendes vacsorák. Tökéletes a rohanós hétköznapokra. Adjunk mellé párolt rizst, és ha van otthon chilipehely, egy késhegynyit keverjünk a raguhoz főzés közben egy kis extra ízrétegért.
Tovább olvasom…
Húsos káposzta, kicsit másképp: a fanyarságot oldó gyümölcsökkel, és pezsgővel, hogy megadjuk a módját.
Tovább olvasom…
Bolondítsuk meg a hagyományos fasírtot egy kis gyümölccsel. Ritkán használjuk a mandarin héját, pedig nagyon különleges az íze, nem is hasonlít a narancséhoz. A kínai ötfűszer-keverék pedig teljesen feldobja ezt a harapnivalót.
Tovább olvasom…
Elsőként lassú párolás, aztán ízes mázzal kenegetve sütés a forró sütőben: a siker két lépése. A kence ízesítésével nyugodtan kísérletezzünk! Tovább olvasom…
Hagyományos ízek felfrissítve – mint egy falusi vasárnapi ebéd, csak kevesebb kalóriával.
Tovább olvasom…
Az angol nyelvben a laskagombát osztrigagombának (oyster mushroom) nevezik, mert egyesek szerint rejtett tengeríze van. Méltatlanul elhanyagolt zöldség, hiszen olcsó és nagyon finom, ráadásul sokoldalú: jól reagál dobva-rázva sütésre, főzésre, párolásra egyaránt, hogy bizonyított egészségvédő hatásáról már ne is beszéljünk.
Tovább olvasom…
A gesztenyés pulykáért mindig nagyon lelkesedtem. Főleg akkor, ha helyettem valaki más bíbelődött vele órákon át. De ehhez a változathoz nincs szükség félnapos konyhai táborozásra. Hiszen nem kell se tölteléket csinálni, se hosszasan locsolgatni a süldögélő szárnyast. Sőt, még azon se kell közben órákon át szorongani, hogy kiszárad-e a végén a pecsenye. Ennél a variációnál a hagyományos töltelék ízes alkotói ugyanis nem a húson belül, hanem azzal együtt puhulnak És a vörösboros-tejszínes mártás bársonyossága százszázalékos biztonsággal gondoskodik róla, hogy a pulyka omlós maradjon. Ráadásul ma már a legtöbb hipermarket mirelitpultjainál hámozott gesztenye is kapható.
Tovább olvasom…
A Sztroganov-mártást hagyományosan a csirkénél jóval lassabban puhuló marhahúshoz kínálják. De saját tapasztalatból tudom, hogy annak, aki időszűkében él, a fehér húshoz is pompásan beválik. Hogy honnan származik a mártás elnevezése, arról megoszlanak a vélemények: egyesek szerint a „gyalulni,m aprítani” jelentésű orosz sztrogaty szóból, mások szerint a Nagy Péter idejében élt Sztroganov nevű kereskedőcsalád szakácsa nevezte el így kreációját. Bármi legyen is az igazság, ha esősre fordul az idő, ez az egyik kedvenc vacsorám. Hiszen ilyenkor annyiféle gomba bukkan fel hirtelen a piacon, hogy a puszta látványuk is mámorító. Kétadagnyi Sztroganov-mártásos csirkéhez még negyed kiló sem kell az erdei csodából. Érdemes minél karakteresebb ízű gombát választani, mert ettől fogja a mártás megszerettetni az emberrel az esőhullást.
Tovább olvasom…
Friderikusz Sándor születésnapjára kért sztrapacskájához készülve, amit csak lehetett, elolvastam a készítéséről. A végén, akár egy profi agronómus, kívülről tudtam a különböző krumplifélék keményítőtartalmát, valamint azt is, hogy melyiket mikor és milyen talajba szokás ültetni. (Megjegyzem, erre az utóbbi információra egyáltalán nem volt szükségem, de mindegy.) Csak azzal nem voltam tisztában, hogy igazából mindössze két titok van. Ez menet közben derült ki, és azóta jól bevésődött a fejembe. Az egyik, hogy a krumplit kézzel kell reszelni, nincs mese. Mert lehet bármilyen csodagépünk, az sajnos mindig mindent túl nagyra reszel, és akkor a galuskák nem lesznek eléggé krumpli ízűek. A másik, hogy a kész sztrapacskát tálalás előtt forró sütőbe kell dugni, hogy a teteje ropogósra süljön, a belseje pedig dús, krémes maradjon. Ez az utóbbi trükk praktikus is, mert az ételt így előre el tudjuk készíteni, másnap pedig mehet a sütőbe, nincs vele több gond.
Tovább olvasom…
Tartalmas, ízes, olaszos vacsora. Olyan, amire már napközben is örömmel gondol az ember, ha ez várja majd otthon este. Finom és egészséges is hozzá egy nagy adag olívaolajos-balzsamecetes madárbegysaláta.
Tovább olvasom…
Az olasz Marche régió jellemző étele a pollo con olive, az olajbogyós csirke. Minél jobb minőségű olajbogyót használunk hozzá, annál finomabb lesz. Tehát ennél az ételnél nem játszik az üveges konzervkiszerelés, amelyben ki tudja, mióta lapulnak saját magányukba zárva a bogyók. Helyette a hipermarketek hűtőpultjából érdemes venni a kimérve árult olajbogyót. Lehet készíteni zöld vagy fekete színűvel is, de én vegyesen szoktam, mert úgy látványosabb.