A BBQ 4 alapszabálya: 1. Válasszunk húst! Barbecue céljára talán a legfinomabb, de mindenképp a leggyakrabban használt húsféle a sertésoldalas. 2. Ahhoz, hogy ebből a csontos, néhol inas, elég zsíros húsféléből lágy, omlós végeredmény legyen, megfelelő ízesítés mellett sütőben készítjük majdnem készre. Itt az időtartamot és a hőmérsékletet is pontosan ellenőrizni tudjuk, garantálva a sikert. 3. Az intenzív ízek eléréséhez fűszerkeverékkel vagy ízes kencével kezeljük az előpárolt húst. 4. A füstös-szabadtéri ízt nyílt tűzön kapja meg, rövid idő alatt. Ekkor csak annyi hőre és időre van szükség, hogy a már tulajdonképpen elkészült hús átmelegedjen, és megszerezze ízletes, pirult kérgét.
Tovább olvasom…
Ez az a pác, amelytől magasabb kasztba lép át a csirkemell amúgy, valljuk be, eléggé semleges ízű húsa. A szójaszósz és a sherry ugyanis belemászik a rostokba és a husi ettől omlóssá, szinte olvataggá válik. És hogy mennyi csirkemell is kell? Én általában egy emberre fél csirkemellfilét számítok, de azért minden négy vendégre még egy pluszdarabot is belerakok a kosaramba. Inkább legyen több, mint kevesebb, mert nincs annál kegyetlenebb, mint amikor a felcsigázott ízlelőbimbók kielégítetlenül maradnak.
Tovább olvasom…
Hagyományos magyar hozzávalók adnak egymásnak randevút. A levesbetét sem külhoni rafinéria: a méltatlanul elfeledett, ropogósra sült borsóka. Az egyszerre fűszeres, savanykás és édes leves rendesen felkorbácsolja az emésztőnedveket.
Tovább olvasom…
Elismerem, első látásra ez az egyik legbizarrabb elkészítési mód, amiről valaha is írtam. De nem egy szédült elme agyszüleménye, hanem nagyon hagyományos kolumbiai, illetve argentin sütési módszer, lomo al trappo a neve. Ott pedig tudják, hogyan bánjanak a marhahússal!
A lényeg, hogy a húst vastag sórétegbe rejtjük, amit egy konyharuha fog össze. Ez a csomag aztán megy a forró parázsra, ahol a textil a sóval egyfajta minikemencévé ég össze, amely jótékonyan egyenletes hőt enged csak a húshoz. A végeredmény pedig, amikor a szénné égett, szomorú fadarabnak látszó kérget lefejtjük a húsról, magáért beszél: zamatos, lágyan omlós, rózsaszín közepű bélszíncsoda lesz a jutalmunk.
Tovább olvasom…
A padlizsán parázson szerzett füstösségét jótékonyan erősíti némi tahini és szezámolaj. Ha esetleg maradt sült fokhagymánk, azt is keverjük nyugodtan bele. Isteni falatoznivaló egy kevés meleg pitával.
Tovább olvasom…
Egy könnyű finomság a délszaki lazaság jegyében. Használhatunk bármilyen zöldségkombinációt, nem kell a grill mellett állni, vághatjuk akármekkora darabokra a megsült zöldségeket, mégis biztos, hogy mindenkinek ízleni fog a végeredmény.
Tovább olvasom…
Tipikusan kerti bulira való desszert, lényeges szerep jut benne a parázsnak: ezen pirul meg a sütikocka, és ezen sül lédúsan csurgósra az őszibarack. Olyan édesség, amely után mindenki megnyalja a tíz ujját.
Tovább olvasom…
Füstös ízű, cupákolós, hihetetlenül omlós étel. A titok benne a hús előpárolása. Ezzel biztosítjuk, hogy a parázs fölött már nem kell átsülnie, hiszen belül már készen van, grillezés közben csak az ízes máz karamellizálódik rá.
Tovább olvasom…
A sült fokhagyma köztudomásúlag sokkal lágyabb ízű, krémesebb, mint a nyers. Ha ezt a lágyságot még kellemes füstös ízek is gazdagítják, bizony nehéz ellenállni neki. Itt mindjárt kétféle verziót is adunk: egy egyszerű, aioliszerű krémet, amely húsokhoz isteni, és egy gazdag ízű salátaöntetet.
Tovább olvasom…
Arról szól majd, hogy mekkora különbséget jelent a serpenyős szósz, ahol a hőmérséklet sosem megy 100 fok fölé, és a sütő 250 fokja: más reakciók tudnak létrejönni, emiatt más lesz a végeredmény íze is.
Tovább olvasom…
Nem kell megijedni, nem folyékony füstöt fogunk kortyolgatni! A hő kicsit lágyítja a citrom nyerseségét, a füst pedig csupán visszafogott aromát kölcsönöz az italnak.
Tovább olvasom…
A barbecue nem egy fűszerkeverék, nem is egy szósz, de legfőképpen nem a grillezés szinonimája. Mert bár a magyarban e szavakat csereszabatosan használjuk, szinte semmi azonosság nincs a két készítési módban, leszámítva persze azt, hogy a nyílt tűz fontos szerepet játszik mindkettőben. A végeredmény felől nézve a grillezés a decensen csíkos, sovány hús- vagy haldarabok világa, a barbecue pedig a csontról omlós, füstös, cupákos, ujjmegnyalós húsoké. Nagy különbség, ugye?
Tovább olvasom…
A grillezés intenzív tűzön, azaz magas hőmérsékleten, rövid idő alatt történik. A barbecue pont az ellenkezője: alacsony hőmérsékleten, hosszú idő alatt zajlik. És itt a bökkenő: megfelelő felszerelés, folyamatos odafigyelés és többórányi szabad idő nélkül nem omlós hús, hanem cipőtalp lesz a sültünkből. Mert hogyan lehetne egy átlagos szabadtéri sütőben órákon át fenntartani a barbecue-hoz kívánatos 110-120 fokot? A megoldás egyszerű: válasszuk több részre a sütés folyamatát, és mindjárt jóval könnyebb a dolgunk.
Tovább olvasom…
Ez az a recept, amit a legtöbb férfi imádni fog. Nem csak azért, mert a hozzávalók listája olyan, mint egy kártyapartihoz írt ideális bevásárlócetli – whisky! kávé! –, de azért is, mert sem a tényleges sütés, sem az előkészület nem kíván sok időt vagy elmélyült konyhai ismereteket. A sikeres kivitelezéshez csupán néhány dologra kell odafigyelni: 1) Ne legyen hideg a hús. 2) A türelem szép erény, vagyis ne lobogó lángon, hanem a már fehéredő faszén parázs erőteljes, mégis lágy hőpaplanán süljön a hús. 3) És ne vacakoljunk vele túl sokáig, mert nem brikettet, hanem puha pecsenyét akarunk felszolgálni. Ha mindezeket betartják, garantálom: ez a tarja nagy siker lesz.
Tovább olvasom…