Ízes fasírt nyáriasan könnyedre hangszerelve, zsír vagy grill helyett pedig sütőben sütve, hogy még kímélőbb legyen.
Tovább olvasom…
A 20. század előtt a görög muszaka most ismert változata nem létezett. Meghonosítója Nikólaos Tselementes (1878–1958) híres séf volt, akinek népszerűségét az is bizonyítja, hogy a neve mára szinte egybeforrt a szakácskönyv fogalmával Görögországban. A hajdani szakács vezetékneve kisbetűvel írva jelenleg recepteskönyvet jelent. Manapság a görög otthonokban nem hétköznapi ebédek szereplője a muszaka. Sokkal inkább jeles eseményekre, ünnepekre tartogatott fogás, hiszen aprólékos munkával készül. Húsmentes változatát, a „hamis muszakát” nagyböjti időkben kínálják a görög háziasszonyok. És bármilyen furcsa, ilyenkor csiga is kerülhet bele.
Tovább olvasom…
Utazás nélkül ínyenckedni – miért is ne? Íme egy eredeti görög recept, melyhez ugyan kis utánajárás szükséges, amíg beszerezzük hozzá a húst, de tényleg megéri: a kecskehús nemcsak finom, hanem a bárányhoz képest például kevésbé faggyús, így az is bátran nekiállhat, akit eddig visszatartottak a nem mindennapi húsfélék.
Tovább olvasom…
A barbecue nem egy fűszerkeverék, nem is egy szósz, de legfőképpen nem a grillezés szinonimája. Mert bár a magyarban e szavakat csereszabatosan használjuk, szinte semmi azonosság nincs a két készítési módban, leszámítva persze azt, hogy a nyílt tűz fontos szerepet játszik mindkettőben. A végeredmény felől nézve a grillezés a decensen csíkos, sovány hús- vagy haldarabok világa, a barbecue pedig a csontról omlós, füstös, cupákos, ujjmegnyalós húsoké. Nagy különbség, ugye?
Tovább olvasom…
A grillezés intenzív tűzön, azaz magas hőmérsékleten, rövid idő alatt történik. A barbecue pont az ellenkezője: alacsony hőmérsékleten, hosszú idő alatt zajlik. És itt a bökkenő: megfelelő felszerelés, folyamatos odafigyelés és többórányi szabad idő nélkül nem omlós hús, hanem cipőtalp lesz a sültünkből. Mert hogyan lehetne egy átlagos szabadtéri sütőben órákon át fenntartani a barbecue-hoz kívánatos 110-120 fokot? A megoldás egyszerű: válasszuk több részre a sütés folyamatát, és mindjárt jóval könnyebb a dolgunk.
Tovább olvasom…
Frissítő zöldséges fogás, de a juhsajt miatt tartalmas is.
Tovább olvasom…
Feri, a főzelékes blog gazdája, Szatmári Ferenc tiszteletreméltó eltökéltséggel ír – nagyon lelkesen és leleményesen -, a magyar konyha e méltatlanul elhanyagolt gyöngyszeméről. Íme Feri receptje, ezek közül is az egyik legkedveltebbé, a zöldborsóé. És ha igazán érett, zsenge borsót sikerül beszereznünk hozzá, ha nem muszáj, feleslegesen ne cukrozzuk. Tovább olvasom…
Üdítő fogás húsmentes napokra.
Tovább olvasom…
Zöldséges rétes ünnepi kiadásban. Ráadásul amolyan alapreceptként is működik: a spárga helyettesíthető zöldborsóval, karfiollal, a ricotta túróval vagy részben akár juhtúróval is, a zöldfűszereket pedig szabadon variálhatjuk.
Tovább olvasom…
Hagyományos lengyel téli étel, bár egyesek szerint inkább litván, és minden családban másképp készítik. Elengedhetetlen elemei a káposzta, a hús, a kolbász, a gomba és egy kevés méz. Sok helyen aszalt gyümölccsel is dúsítják. Rozskenyérrel vagy krumplival szokás enni, mellé jégbe hűtött vodka jár. Karácsony második napján, december 26-án különös előszeretettel fogyasztják, mert előre megfőzhető, és annál finomabb, minél többször melegítik.
Tovább olvasom…
A török megszállás a mai napig érződik a magyar konyhán. A töltött káposzta minden bizonnyal török eredetű étel, a paprika is az ô közvetítésükkel került hazánkba, és a kukorica régi elnevezése szintén beszédes: törökbúza. Ez a különleges töltött padlizsán pedig az én magánimportom Isztambulból, ott kóstoltam először. Jópofa neve van, imam bayildi, azaz ájult pap: egyesek szerint azért vesztette el a pap az eszméletét, mert annyira ízlett neki az étel, mások szerint azért, mert összeadta a hozzávalók költségét. De pánikra nincs ok, nem kell hozzá elkölteni a havi kosztpénzt.
Tovább olvasom…
Nemrégiben kezembe akadt egy angol szakácskönyv Prawn Cocktail Years címmel. Az ötlet kiváló: kizárólag olyan ételek szerepelnek benne, amelyek hajdan méltán divatosnak számítottak, mára viszont eléggé kikoptak a köztudatból. Ahogy lapozgattam, megláttam a kijevi csirkét, és leragadtam az oldalon. Addig azt hittem, ez az étel nem más, mint halovány fűszervajjal töltött, rántott csirkemell. Vagyis enyhén szólva nem „az agyam eldobom” kategóriából való. De a recept olyan ízekről írt, hogy csuda, és több se kellett, a következő héten megcsináltam ebédre. Mit mondjak, pazar volt.
Tovább olvasom…
Az a baj, hogy mindig elcsábulok, ha meglátom a brassóit egy étlapon. Így ezen a néven kaptam már haloványra párolt pulykacsíkokat töpörödött főtt krumplival, és papírízű, zsírban úszó disznóhúst, amely hírből sem ismerte se a fokhagymát, se a majoránnát. És akkor ez csak két példa volt a borzasztó éttermi emlékek közül. Ezért egy idő után elkezdtem inkább magam készíteni; jól lepirítom a húst és a krumplit a füstölt szalonna isteni zsiradékán, valamint rendes mennyiségű fokhagymát, borsot és majoránnát is szórok hozzá. Vendéglőben pedig mást rendelek.
Tovább olvasom…
A skandináv gyerekek, némi túlzással, ezen az ételen nőnek fel. Az IKEA áruházban kapni mélyhűtött változatot, de amikor kényeztetni szeretném a lányom, kiteszek magamért és házilag készítem. Így ízletesebb, főleg, hogy a húsgolyókat vaj-olaj keverékében sütöm.
Tovább olvasom…
Vannak a világ szinte minden konyhájában megjelenő, nagy vezérmotívumok, itt is, ott is felbukkanó ételek, elkészítési módok. Az egyik ilyen a „tasakocska tésztából, valamivel töltve” műfaja, amely a kínai dim sum-tól kezdve a mi derelyénken át egészen az olasz ravioliig köt össze első ránézésre meglehetősen távolinak tűnő étkeket. Ez a recept az orosz pilmenyi néven ismert tésztaféle, annak is a kaukázusi variációja, az örmény konyhára oly jellemző diós-korianderes-fahéjas hústöltelékkel töltve.
Tovább olvasom…
Taorminához közel, Savocában található a Bar Vitelli, ahol a Keresztapa című film egyes jeleneteit forgatták. Ingyen bocsátották a stáb rendelkezésére a helyet, és ez remek húzásnak bizonyult, azóta csapatostul keresik fel a turisták, nyáron alig lehet beférni. A környék viszont tele van jó fogadókkal, amelyeket szerencsére elkerült az idegenforgalmi propaganda reklámkalapácsa: semmi zsúfoltság, a tányérok és a poharak kicsit csorbák, az ételek szenzációsak. Ezeket a fűszeres paradicsommártással tálalt, robusztus húsgombócokat ott ettem először.
Tovább olvasom…
A gesztenyés pulykáért mindig nagyon lelkesedtem. Főleg akkor, ha helyettem valaki más bíbelődött vele órákon át. De ehhez a változathoz nincs szükség félnapos konyhai táborozásra. Hiszen nem kell se tölteléket csinálni, se hosszasan locsolgatni a süldögélő szárnyast. Sőt, még azon se kell közben órákon át szorongani, hogy kiszárad-e a végén a pecsenye. Ennél a variációnál a hagyományos töltelék ízes alkotói ugyanis nem a húson belül, hanem azzal együtt puhulnak És a vörösboros-tejszínes mártás bársonyossága százszázalékos biztonsággal gondoskodik róla, hogy a pulyka omlós maradjon. Ráadásul ma már a legtöbb hipermarket mirelitpultjainál hámozott gesztenye is kapható.
Tovább olvasom…
A Sztroganov-mártást hagyományosan a csirkénél jóval lassabban puhuló marhahúshoz kínálják. De saját tapasztalatból tudom, hogy annak, aki időszűkében él, a fehér húshoz is pompásan beválik. Hogy honnan származik a mártás elnevezése, arról megoszlanak a vélemények: egyesek szerint a „gyalulni,m aprítani” jelentésű orosz sztrogaty szóból, mások szerint a Nagy Péter idejében élt Sztroganov nevű kereskedőcsalád szakácsa nevezte el így kreációját. Bármi legyen is az igazság, ha esősre fordul az idő, ez az egyik kedvenc vacsorám. Hiszen ilyenkor annyiféle gomba bukkan fel hirtelen a piacon, hogy a puszta látványuk is mámorító. Kétadagnyi Sztroganov-mártásos csirkéhez még negyed kiló sem kell az erdei csodából. Érdemes minél karakteresebb ízű gombát választani, mert ettől fogja a mártás megszerettetni az emberrel az esőhullást.
Tovább olvasom…