Tobzódás a javából! Az ausztrál eredetű aprósüteményben a kókuszos kekszek között lágy, vaníliás krém és savanykás-édes málnalekvár rejlik. Majdnem százéves recept, de mivel semmi jó nincs belőle kispórolva, a mai napig remek aprósütemény. Nevét a fényűző kaszinóvárosról kapta.
Tovább olvasom…
Állítólag a német Christstollen és az olasz panettone voltak a „szülei”, de mire a receptek átértek Chilébe, összeolvadtak: a német édességből megmaradtak az aszalt gyümölcsök, eltűnt viszont a marcipán, az olaszból pedig megörökölte, hogy kerek formában sütik. Szokás a tésztáját élesztővel lazítani, de általánosabb a sütőpor és a szódabikarbóna használata, hiszen azokkal gyorsabb tempóban elkészül. Ha véletlenül marad belőle, az ünnepek elmúltával kitűnő kenyérpudingként élheti csábító utóéletét: felszeletelve kivajazott tepsibe rakjuk, megöntözzük kávéval, tojássárgájával és cukorral elhabart tejszínnel, majd 175 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
Tovább olvasom…
Nincsenek szabályok, legfeljebb csak iránymutatások arra nézve, mi minden kerülhet a mexikóiak karácsonyi salátájába. A lényeg, hogy szemnek és szájnak egyaránt üdítő legyen, valamint tartalmazzon piros céklát, zöld színű leveles salátát és többféle gyümölcsöt, zöldséget. Mexikóban gyakori összetevője a jicama és a kaktusz gyümölcse, de ez itt olyan változat, amely szinte bárhol a világban elkészíthető. Az öntet szintén családonként különbözik: vannak, akik a helyi cremával eszik, amely inkább a lágy ízű, francia crème fraîche-re hasonlít, semmint a magyar tejfölre, mások vinaigrette-et készítenek hozzá, de népszerű ecetes dresszinggel is.
Tovább olvasom…
A rengeteg fokhagymától és fűszertől csodálatos, intenzív ízű étel. Jó tudni, hogy meg lehet sütni másképpen is, csak hosszabb ideig tart, cserébe viszont még omlósabb lesz. Az egyik opció, hogy kemencében készítjük el. A másik a kemencézés otthoni változata: a húst először berakjuk 230 fokra előmelegített sütőbe, majd fél óra múlva 120 fokra állítjuk a sütő hőmérsékletét, és ezen 6–8 óra alatt készre sütjük. Ha másnapra maradna belőle, amire nincs sok esély, gyors, egzotikus salátát iparkodhatunk belőle össze: a felkockázott húst összekeverjük naranccsal, grépfrúttal és avokádóval.
Tovább olvasom…
A mézeskalácsok nagy-nagy családja visszavezethető arra a középkori, főleg a szerzetesek által készített és nem feltétlenül édes ízű, de általában apró lepényre, amelyet úgy neveztek: panis piperatus, fűszeres kenyér. A papok böjt idején ezt mártogatták a boraikba, a söreikbe. A nürnbergi mézeskalács története ugyanígy kezdődött, ám ahhoz, hogy messze földön ismert legyen, kapóra jött két helyi adottság. Az egyik, hogy a környékbeli erdők miatt kiváló minőségű mézet készítettek itt, a másik, hogy Nürnberg útba esett a Velencéből és Genovából észak felé tartó fűszerrakományoknak. Állítólag III. Frigyes (1415–1493) német-római császárnak is ez a mézeskalács volt az egyik kedvenc csemegéje.
Tovább olvasom…
Régi szokás elrejteni benne egy egész mandulaszemet, és tálaláskor izgatottan várni, lesni, vajon ki lesz az a szerencsés, akihez jut. Ebben az elbújtatásban ugyanaz a szokás érhető tetten, mint vízkeresztkor a „királyi” süteményekben: a francia galette de Rois, a portugál bolo Rei és a spanyol roscón de Reyes mind olyan édesség, amelyben elrejtenek valamit. Sokan ma már csak a játékos örömöt látják benne, pedig ezek mindegyike jelképes utalás arra, ahogyan Jézust bújtatták el Heródes rendelete miatt. És még valami: a tejberizst apró, kerek szemű rizsből készítsük, hogy minél krémesebb legyen. Kiváló hozzá a rizottórizs, főleg az arborio, a carnaroli vagy a vialone nano fajták.
Tovább olvasom…
Ha valaki Svájcban jó vörösbort szeretne inni, az olasz anyanyelvű területeken teheti, hiszen északabbra nemigen mosolyog kellő mennyiségű és erejű napsugár a szőlőre. Ticino kanton az ország legdélebbi részén fekszik, és elég jó merlot-ban. Innen származik ez a recept, és le sem tagadhatná az olaszos beütést, ami az itteni konyha többi fogására szintén jellemző: az éttermekben ugyanúgy változatos tésztaételeket kínálnak, akár például Toscanában, csak más sugóval, mártással adják, hiszen eltérő alapanyagok állnak rendelkezésre. Gasztroföldrajzi szempontból is különleges hely Ticino, hiszen ez az egyetlen terület az országban, ahol rizst termelnek. Ezzel a svájciak magukénak mondhatják a világ legészakabbra fekvő rizsföldjét.
Tovább olvasom…
Ez az a leves, amelyet először karácsonykor főz meg az ember, aztán rájön, micsoda vétek lenne évente csak egyszer enni. Ráadásul gyorsabban elkészül, mint a klasszikus, hosszú órákon át elforrdogáló marha húsleves. A tejszín szuperül működik benne: egyszerre lágyítja és összesimítja a hozzávalók ízeit. A morzsagombócnál vehetjük praktikusra is a figurát, és készülhetünk előre: a formázás után, de még a főzés előtt tegyük a gombócokat egymás mellé egy sütőpapíros tálcára, fagyasszuk meg, majd még fagyosan pakoljuk össze egy nagy fagyasztózacskóba, és felhasználásig tartsuk így a mélyhűtőben. A morzsa gombóc más levesekhez is príma levesbetét.
Tovább olvasom…
A jól elkészített húsragu duplán mosolyog. Először arra, aki öszszeiparkodja, mert bár aprólékos munka, de egyik teendője sem botrányosan bonyolult. Másodszorra pedig arra, illetve azokra, akik megeszik, mert tele van ízzel, és élmény lakmározni belőle. Rendelkezik egyéb szimpatikus tulajdonságokkal is: príma újramelegítve, és nem veszi zokon a fagyasztást sem, ezért előre elkészíthető.
Tovább olvasom…
Az 1700-as évek óta ismert sütemény. Igaz, akkor még tejben felfőzött, száraz zsemlével készítették. Később a jómódúak elkezdték mandulával meg tejszínhabbal ínycsiklandóbbá tenni, és azóta már mindenki így eszi. A korabeli hagyomány része volt, hogy csak húshagyókedden fogyasztották.
Tovább olvasom…
A curryk királya! A szósz selymes és dúsan csurgó, a fűszerek kavalkádja miatt pedig ezerízű. Felkockázott marhalapockából szokás főzni, de a magam részéről azért voksolok inkább a csontos lábszárra, mert a sütőben csodásan omlósra tudom párolni úgy, hogy közben alig kell rá figyelnem.
Tovább olvasom…
Hová máshová fordulhatnánk egy igazán ízes, tartalmas levesért, ami mégsem nehéz, ha nem a görögökhöz?
Tovább olvasom…
Mautner Zsófi (Chili&Vanília) pikáns leveséből vétek kihagyni a szalonnapörcöket.
Tovább olvasom…
A 20. század előtt a görög muszaka most ismert változata nem létezett. Meghonosítója Nikólaos Tselementes (1878–1958) híres séf volt, akinek népszerűségét az is bizonyítja, hogy a neve mára szinte egybeforrt a szakácskönyv fogalmával Görögországban. A hajdani szakács vezetékneve kisbetűvel írva jelenleg recepteskönyvet jelent. Manapság a görög otthonokban nem hétköznapi ebédek szereplője a muszaka. Sokkal inkább jeles eseményekre, ünnepekre tartogatott fogás, hiszen aprólékos munkával készül. Húsmentes változatát, a „hamis muszakát” nagyböjti időkben kínálják a görög háziasszonyok. És bármilyen furcsa, ilyenkor csiga is kerülhet bele.
Tovább olvasom…
Zöldséges rétes ünnepi kiadásban. Ráadásul amolyan alapreceptként is működik: a spárga helyettesíthető zöldborsóval, karfiollal, a ricotta túróval vagy részben akár juhtúróval is, a zöldfűszereket pedig szabadon variálhatjuk.
Tovább olvasom…
Hagyományos lengyel téli étel, bár egyesek szerint inkább litván, és minden családban másképp készítik. Elengedhetetlen elemei a káposzta, a hús, a kolbász, a gomba és egy kevés méz. Sok helyen aszalt gyümölccsel is dúsítják. Rozskenyérrel vagy krumplival szokás enni, mellé jégbe hűtött vodka jár. Karácsony második napján, december 26-án különös előszeretettel fogyasztják, mert előre megfőzhető, és annál finomabb, minél többször melegítik.
Tovább olvasom…
Aki valaha is látott már egészben pulykát a piacon, bizonyára átélte az „Atyavilág, mekkora állat!” letaglózó érzését. És rögtön utána az első felmerülő kérdés is ugyanaz mindenkiben: „Hogy a manóba lehet ezt elkészíteni?” Szerintem elég egyszerű kigyógyulni a pulykafrászból, mindössze három trükkje van: 1) Csodáljuk meg kellő áhítattal a nagy példányokat, aztán vigyünk haza egy kisebb, konyhakész bébipulykát. Azért ez is rendesen fejlett csecsemő, a maga majd’ 4 kilójával! 2) Manapság egyre elterjedtebb módszer, hogy a szárnyasokat hosszabb időre sós-fűszeres vízbe áztatják. Ettől beindulnak bizonyos szerfelett hasznos biofizikai folyamatok – őszintén szólva fogalmam sincs, pontosan mik ezek –, és a végére a pulyka húsa extra nedvességgel telítődik. Sütés közben ez párolog el belőle, nem a sajátja, így marad szaftos. 3) Ne sürgessük a dolgokat, szánjunk bőven időt a sütésre, de ezt csakis alacsony hőfokon végezzük, hogy a pulyka minden porcikája igazán omlós legyen. És mivel a hús elkészítésén ilyen könnyen túleshetünk, nem lenne méltányos, ha köret komplikálná feleslegesen az életünket. A gesztenyés töltelék remekül beválik ebben a szerepben. Csakhogy én nem a pulykába szoktam beletömködni, mint különben szokásos, hanem muffinformában sütöm meg. Így egyrészt gyorsabban megvagyok vele, másrészt a tálalás is praktikusabb, mert a gesztenyés muffinok éttermi szépségű, nett kis adagokban tehetők a tányérokra.
Tovább olvasom…