Észak-Olaszország a hazája, főleg Velencében és a város környékén találkozhatunk vele. Majszolják kávéhoz és esti csevegéseknél pohárka grappához, de láttam vaníliafagyira morzsolva is. A kukoricadara egyaránt felel a karakteres színéért és remek porhanyós állagáért. Sokáig eltartható keksz, már ha marad belőle. A tésztájába kerülő mazsolát azért szoktam pálinkában felfőzni– legjobb valamilyen muskotályos törkölyben-, hogy majd sütés közben ne száradjon ki. Persze más folyadék szintén megteszi, csupán ezért nem érdemes törkölypálinkára vadászni.
Zaletti
Hozzávalók
- 10 dkg mazsola
- ½ dl törkölypálinka
- 1 tojás
- 1 kezeletlen héjú citrom
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 15 dkg kukoricadara
- 30 dkg finomliszt
- 2 teáskanál sütőpor
- 15 dkg cukor
- ¼ teáskanál só
- 20 dkg hideg vaj
A nyújtódeszkára:
- kevés finomliszt
Elkészítés
Előmelegítjük a sütőt légkeveréses üzemmódban 180 fokra. Sütőpapírt terítünk 2 db 30×40 cm-es tepsibe.
A mazsolát egy kis edénybe szórjuk, ráöntjük a pálinkát, és felforraljuk vele. Ahogy rottyant egyet, lehúzzuk a tűzről, és félretesszük.
A tojást egy tálkába törjük, hozzáreszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a vaníliát, és villával jól elkeverjük.
A kukoricadarát, a lisztet, a sütőport, a cukrot és a sót egy késes betétű robotgépben pár másodperc alatt összevegyítjük. Hozzákockázzuk a vajat, és addig járatjuk még a gépet, amíg morzsás keveréket nem kapunk.
A morzsás keveréket átöntjük egy tálba, hozzáadjuk villával elkevert tojásos részt, és kézzel összedolgozzuk az egészet, majd kiborítjuk egy enyhén lisztes deszkára. Most visszatérünk a mazsolához, és ha maradt még rajta pálinka, akkor leszűrjük. Ezután a mazsolát belegyúrjuk a tésztába.
A tésztából enyhén lisztes nyújtófával 25×35 cm-es téglalapot formázunk, majd egy éles késsel hosszában 5 db 5 cm-es széles csíkká vágjuk. A csíkokat aztán 5 cm-enként rézsútosan rombusz formájú darabokká szeleteljük.
A kekszeket egymástól 3 cm-re helyezzük a tepsiken, és megsütjük 12 perc alatt.
Megjegyzés
36 db lesz belőle.