A tagine a marokkói konyha egyik ékköve. Az étel arról a kúpos fedelű cserépedényről kapta a nevét, amelyben hagyományosan készítik, mérsékelten izzó parázs felett. Az edény állítólag berber eredetű, és furcsa alakja arra jó, hogy a főzés közben lecsapja, majd visszacsepegtesse az egyébként elszálló párát, mintegy folyamatosan kenegetve a húst a saját levével… Ha ezt az ételt szigorúan konyhatechnológiai oldalról szemlélem, a mérsékelten tanulságos eredmény szerint voltaképpen nem túl távoli rokona például a mi bográcsos ételeinknek, vagy akár francia daube-oknak, azaz a húsos egytálételeknek. Mindegyik valamilyen zsiradékon megpirított, aromás zöldséggel kezdődik, amelyhez később hozzáadjuk a fűszereket, a húst és többi hozzávalót, majd felöntjük folyadékkal, és lassú, kis tűzön puhára pároljuk. A végén még igazítunk a fűszerezésén, és készen van. Tehát azt javaslom, kövessék egyszer végig ezt a receptet, és szeressenek bele egyszer s mindenkorra a műfajba, aztán kísérletezzenek bátran más húsféleségekkel, más fűszerezéssel. Csak egyet kérek: a pácolt citromot ne próbálják mással helyettesíteni. Inkább készítsenek belőle egy nagyobb adagot, úgysem fog sokáig állni használatlanul a hűtőben.
Tagine pácolt citrommal és olajbogyóval
(4 értékelés, átlag: 4,50 / 5)
Loading...Hozzávalók
- 2 csomag újhagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál koriandermag
- 5 egész csirkecomb
- 3 evőkanál olívaolaj
- ½ kávéskanál sáfrány
- ½ kávéskanál őrölt gyömbér
- 10 dkg magozott fekete olajbogyó
- 1 csokor friss petrezselyem
- 1 nagy maréknyi friss korianderzöld
- 1 nagyobb vagy 2 kisebb pácolt citrom héja
- só és frissen őrölt bors
Elkészítés
Az újhagyma fehér szárrészét felkarikázzuk, aztán megpucoljuk a fokhagymát, és finomra zúzzuk. A koriandermagot mozsárban durvára törjük. A csirkecombokat kettévágjuk a forgójuknál, és így összesen tíz kisebb húsdarabot kapunk, amelyeket megsózunk, megborsozunk. Az olajat mérsékelt lángon felmelegítjük egy akkora lábosban, amelyben kényelmesen elfér majd a hús, és kevergetve megfonnyasztjuk rajta a felkarikázott újhagymát. Ezután hozzáadjuk a fokhagymát, majd néhány pillanat múlva lehúzzuk a lábost a tűzről. A fokhagymás-hagymás alaphoz keverjük a megtört koriandert, a sáfrányt és az őrölt gyömbért, aztán rátesszük egymás mellé a csirkecombokat, és felöntjük az egészet annyi vízzel, amennyi félig ellepi a húsdarabokat.
Az ételt erős lángon felforraljuk, aztán mérsékelt tűzön, lefedve 35–45 perc alatt omlósra puhítjuk. Közben érdemes néha a combokat megmocorgatni, hogy ne tapadjanak le. Ha pedig úgy látjuk, hogy kezdene a húsról elfőni a lé, pótojuk meleg vízzel. De mindig csak kevéssel, nehogy híg legyen a szaft. Miközben a csirkecombok puhulnak, lecsepegtetjük és félbevágjuk az olajbogyót, felaprítjuk a petrezselymet meg a korianderzöldet, kiszedjük a pácolt citrom belsejét, mert arra nincs szükség, és vékonyan felcsíkozzuk az ízes, pikáns héjat.
Befejezésül levesszük a fedőt a csirkecombokról, és hozzájuk keverjük az olajbogyót, a pácolt citromhéjat, a petrezselymet meg a korianderöldet. Érdemes azonban további 5–10 percig egész lassú tűzön gyöngyöztetni az ételt, hogy az ízek összesimuljanak, aztán tálalhatunk. Kuszkusszal tálalva a legjobb.
Megjegyzés
4–6 adag lesz belőle.
