A sült fokhagyma köztudomásúlag sokkal lágyabb ízű, krémesebb, mint a nyers. Ha ezt a lágyságot még kellemes füstös ízek is gazdagítják, bizony nehéz ellenállni neki. Itt mindjárt kétféle verziót is adunk: egy egyszerű, aioliszerű krémet, amely húsokhoz isteni, és egy gazdag ízű salátaöntetet.
Tovább olvasom…
Számomra a családi és a baráti összejövetelek nem jelentik szükségszerűen azt, hogy otthoni konyhámat a Gundel étterem kihelyezett tagozatának tekintem, ahol puccosabbnál puccosabb fogásokkal kápráztatom el az asztalhoz ülőket. A puha, fokhagymás olajbogyóval töltött házi kiflik is kiválóan példázzák mindezt. Előző este megcsinálom a tésztájukat, aztán még 10 perc, és a töltelékükkel is megvagyok, majd másnap, mielőtt megjönnek a vendégek, összeállítom és megsütöm a kifliket. Amikor forrón, frissiben előkerülnek, csak egy jó teát szoktam melléjük adni, és máris mindenki úgy érzi, nem vendégségbe jött, hanem haza érkezett.
Gimnáziumi matematikatanárom mondta mindig egy-egy feladat felvezetésénél, amikor szóvá tettük, hogy milyen nehéz vagy épp ellenkezőleg, mennyire pofonegyszerű a probléma: „Guszti bácsival nem vitatkozunk.” Somossy tanár úr ilyenkor nem önmagáról beszélt – János volt a keresztneve –, hanem a „de gustibus non est disputandum” latin szólást idézte sajátos (ki)fordításban. És ahogy egy matekpélda nehézségi foka is lehet gusztus kérdése, úgy ez a sült csirke is kinek a világ legjobbja, kinek meg nem az. De hogy nekem egy vajjal megkent, sülő fokhagyma illatától átjárt pipi belül omlós, kívűl pedig ropogós húsa egy hétvégi ebéd sine qua non-ja, az vitathatatlan.
Tovább olvasom…