Konyhakémia

A mikrohullámú sütő helyesen használva tökéletesen biztonságos. A szerkezet lelke az úgynevezett magnetron (egy állandó mágnessel kombinált vákuumcső), amely 2,45 gigahertz frekvenciájú, azaz 122 milliméter hullámhosszú (nagy energiájú mikrohullámú) elektromágneses sugárzást gerjeszt. A sütő zárt terében ebből egy úgynevezett állóhullám alakul ki – éppen azért kell tálcán forgatni az ételt, hogy egyenletesen kapjon belőle minden oldala. Ez a mikrohullámú sugárzás azután (az ún. dielektrikus melegítés révén) sűrű forgásra, rezgésre készteti az ételben található dipólusos vagy könnyen polarizálható molekulákat (a vízét, cukrokét, zsírokét), amelyek ütközés, súrlódás során hőt fejlesztenek. A mikrohullámú sütő egyetlen nagy Faraday-kalitka, azaz az elektromágneses hatás kiküszöbölésére szolgáló, fémhálóval körülvett tér, amelyen a fémháló védőhatása folytán az elektromos erőtér nem hatol át. Még az ajtó mögött is ott van egy sűrű rácsozatot képező áramvezető réteg, amely (többnyire!) nem engedi át a rácsrésnél nagyobb hullámhosszú mikrohullámú sugárzást, miközben a kisebb hullámhosszú látható fényt igen, ezért látunk be a mikró belsejébe. Az efféle szigetelés természetesen nem százszázalékos, ezért tanácsolják például, hogy kisgyermeket lehetőleg ne rakjunk közvetlenül a mikró közelébe. De az így kiszökő mikrohullámú sugárzás már nem oly koncentrált, ráadásul melegítő hatása is vajmi csekély – a működő mikró elé, mögé, alá vagy tetejére helyezett étel például egyáltalán nem melegszik fel. Ám az apróbb szigetelési hibák elégségesek ahhoz, hogy a hiperérzékeny antennákkal ellátott, jelentős szolgáltatói térerővel támogatott mobiltelefon megcsörrenjen a „kalitkában” – amúgy a mobilt nagyobb, méteres hullámhosszú, kisebb frekvenciájú (azaz energiájú) mikrohullámú sugárzás működteti. A mikrohullámú sugárzásról sokszor elmondták, hogy nem ionizáló, azaz nem vezethet közvetlenül szövetmutációkhoz, rákgyanús elváltozásokhoz, a mobiltelefonok használatát pedig, az állandó, többnyire cáfoló evidenciák ellenére folyamatos, habár alacsony intenzitású gyanú övezi. A mikrohullámú sütőt azonban nem pakoljuk zsebre és nem működtetjük nyitott ajtóval – az emberben leginkább akkor tud kárt tenni, ha a polcról a fejünkre esik.

A késkészítők többnyire nem tiltják a mosogatógépek használatát, legfeljebb hozzáteszik: ilyen esetben a kések kicsit hamarabb veszítik el élüket. Ennek számos oka van, mindenekelőtt az, hogy legtöbbször nem egyedül tesszük a gépbe kedvenc késünket, így más evőeszközökkel is ütközik a vízmozgás hatására. Gyakori mosogatógépes mosás alkalmazásakor az sem elhanyagolható tény, hogy a víz korántsem holmi puha anyag. Tudja ezt jól, aki valaha is űzött bármilyen vízi sportot; bizonyos sebességeknél pedig a vízbe esni olyan, mintha betonra érkeznénk. De a víz – akár kemény tereptárgyakon, mondjuk, sziklákon gyakorolt – eróziós munkája jól tanulmányozható a természetben is. Az igaz, hogy ez a masszív koptató erő csak hosszabb távon érvényesül, de hát mi meg csupán apróbb  életlenedésről beszélünk, ehhez pedig nem kell sok. Ezenkívül az erős vegyszerek és a magas hőmérséklet sem tesz jót a penge élének: a kések többsége még mindig szén-acél ötvözetből készül, s ezek a forró víz hatására ridegebbek, törékenyebbek lesznek, és a következő használatkor egy apró, mikronnyi vágóél egyszerűen leválik a pengéről.