Néhány éve annak próbáltam utánajárni, vajon angolul miért florentine, franciául le florentin, németül pedig Der Florentiner, azaz mindhárom nyelven firenzei a nálunk moszkauernek, vagyis moszkvainak nevezett aprósütemény? A kutatás közben több tucat sütireceptet is elolvastam, majd nekiálltam, hogy elkészítsem a legjobbnak tűnőket. Így a végére, a tanulságokat levonva, megalkottam a saját moszkaueremet, és per pillanat szilárd meggyőződésem: ez a legjobb.
Moszkauer
Hozzávalók
- összesen 10 dkg dió, mandula és mogyoró
- 5 dkg cukrozott narancshéj
- 5 dkg vaj
- 5 evőkanál tejszín
- 5 dkg cukor
- 3 dkg finomliszt
A díszítéshez:
- 10 dkg étcsokoládé
- 2 evőkanál olaj
Elkészítés
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra, és sütőpapírt terítünk 2 nagy tepsibe.
A diót, a mandulát és a mogyorót durvára őröljük, majd a cukrozott narancshéjat egészen apró darabkákra vágjuk, és elkészítjük a pár perces tésztát. Egy kis lábosban takaréklángon kevergetve összeolvasztjuk a vajat, a tejszínt meg a cukrot, és ha már egymásba kavarodtak, erősítünk a lángon. A keveréket felforraljuk, ám ahogy felforrt, azonnal lekapjuk a tűzről, és fakanállal beledolgozzuk a durvára őrölt diót, mogyorót és mandulát, majd az apróra vágott cukrozott narancshéjat és a lisztet is. A tészta ezzel készen van.
A tepsikre teáskanálnyi mennyiségeket teszünk a tésztából, egymástól jó 5 cm-es távolságban, és a kanál hátával kicsit szét is lapítjuk őket. Ezután 10–12 perc alatt megsütjük az egyik tepsi moszkauert a másik után. Amikor kivesszük őket a sütőből, nem nyúlunk hozzájuk rögtön, hanem várunk néhány percet, mert ilyenkor még lágyak. De mihelyt megszilárdulnak, könnyen leszedhetőek a tepsiről.
A darabokra tört étcsokit enyhe gőz fölött kevergetve összeolvasztjuk az olajjal, és sorra belemártjuk a kihűlt moszkauerek alját. Ezután meztelen oldalukkal lefelé rácsra tesszük a sütiket, és megvárjuk, amíg a csokimáz megdermed rajtuk. A folyamatot felgyorsíthatjuk, ha ilyenkor rövid időre rácsostul a hűtőbe tesszük őket.
Megjegyzés
25 db lesz belőle.