Receptek az alábbi témában:

Főételek

Főételek

Konfitált kacsacomb

Ha ennek az ételnek azt a nevet adtam volna, hogy abált kacsa fokhagymával, nagy valószínűséggel sokan megütköznének. Pedig tulajdonképp erről van szó, hiszen abálásnak nevezzük azt a műveletet, amikor épp csak forrpont alatt tartott folyadékban párolunk meg húst, halat, zöldségfélét. A folyadék lehet ízesített víz vagy ízesített zsiradék, voltaképpen mindegy. Csakhogy a franciák szeretnek precízek lenni, és amikor zsiradékot használnak, azt mondják, confit-t készítenek. Lényegében a magyar abálás ugyanúgy, mint a francia confit, a tartósításról szól. Vagyis fogjunk, pároljunk-süssünk meg egy disznót, kacsát vagy libát, majd tegyük el a saját, kisült zsírjában, aztán fehér kenyérrel, hagymával meg, uram bocsá’, szagos kisüsti pálinkákkal járjunk rá, így dicsérve a teremtett világot.
Tovább olvasom…

Főételek

Grillezett tarja whiskyvel

Ez az a recept, amit a legtöbb férfi imádni fog. Nem csak azért, mert a hozzávalók listája olyan, mint egy kártyapartihoz írt ideális bevásárlócetli – whisky! kávé! –, de azért is, mert sem a tényleges sütés, sem az előkészület nem kíván sok időt vagy elmélyült konyhai ismereteket. A sikeres kivitelezéshez csupán néhány dologra kell odafigyelni: 1) Ne legyen hideg a hús. 2) A türelem szép erény, vagyis ne lobogó lángon, hanem a már fehéredő faszén parázs erőteljes, mégis lágy hőpaplanán süljön a hús. 3) És ne vacakoljunk vele túl sokáig, mert nem brikettet, hanem puha pecsenyét akarunk felszolgálni. Ha mindezeket betartják, garantálom: ez a tarja nagy siker lesz.
Tovább olvasom…

Főételek

Burgundi marhatokány

Ez a vörösboros, zöldséges, francia marhatokány a klasszikus gasztronómia egyik valódi gyöngyszeme. Súlyos, mélytüzű étel, és ezen kívül tipikus hétvégi ebéd is, hiszen már előző este  összekészíthető – a munka dandárját ezzel letudjuk –, éjszakára pedig beköltözhet a hűtőbe. Mialatt alszunk, a pác a tettek mezejére lép. Másnap csak átpirítjuk a húskockákat, a hagymát, a fokhagymát meg a sárgarépát, majd az egészet berakjuk a nem túl forró sütőbe. Innentől kezdve a tokány magára marad, és az enyhe hő összesimítja az ízeit. Közben óránként egyszer, de nem  többször, átkeverjük és amikor van néhány szabad percünk, összepároljuk hozzá a gombát a gyöngyhagymával, amit a vége felé a megfelelő pillanatban hozzáadunk. Ámbár ezt is meg lehet csinálni  már előző este, mert a hagymás gomba vidáman eláll a hűtőben a bepácolt hús mellett.
Tovább olvasom…

Főételek

Fridi sztrapacskája

Friderikusz Sándor születésnapjára kért sztrapacskájához készülve, amit csak lehetett, elolvastam a készítéséről. A végén, akár egy profi agronómus, kívülről tudtam a különböző krumplifélék keményítőtartalmát, valamint azt is, hogy melyiket mikor és milyen talajba szokás ültetni. (Megjegyzem, erre az utóbbi információra egyáltalán nem volt szükségem, de mindegy.) Csak azzal nem voltam tisztában, hogy igazából mindössze két titok van. Ez menet közben derült ki, és azóta jól bevésődött a fejembe. Az egyik, hogy a krumplit kézzel kell reszelni, nincs mese. Mert lehet bármilyen csodagépünk, az sajnos mindig mindent túl nagyra reszel, és akkor a galuskák nem lesznek eléggé krumpli ízűek. A másik, hogy a kész sztrapacskát tálalás előtt forró sütőbe kell dugni, hogy a teteje ropogósra süljön, a belseje pedig dús, krémes maradjon. Ez az utóbbi trükk praktikus is, mert az ételt így előre el tudjuk készíteni, másnap pedig mehet a sütőbe, nincs vele több gond.
Tovább olvasom…

Főételek

Spagetti friss pestóval

A pesto a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb, olasz eredetű tésztáravalója. Én nyaranta gyakran készítek pestót, és merem állítani, hogy, aki kipróbálja ezt a receptet, velem együtt vallja majd, miszerint a friss pesto íze legalább olyan távol esik a hiper-szuperekben kapható, üveges változatáétól, mint Itália a Kárpát-medencétől. A bazsalikomos pesto azonban nem igazi pesto fenyőmag nélkül. Ennek a méretében jól fejlett szotyolára emlékeztető, kívül ropogós, belül pedig puha magocskának, enyhén megpirítva isteni az illata meg az íze.
Tovább olvasom…

Főételek

Grillezett, szójaszószos csirke

Ez az a pác, amelytől magasabb kasztba lép át a csirkemell amúgy, valljuk be, eléggé semleges ízű húsa. A szójaszósz és a sherry ugyanis belemászik a rostokba és a husi ettől omlóssá, szinte olvataggá válik. És hogy mennyi csirkemell is kell? Én általában egy emberre fél csirkemellfilét számítok, de azért minden négy vendégre még egy pluszdarabot is belerakok a kosaramba. Inkább legyen több, mint kevesebb, mert nincs annál kegyetlenebb, mint amikor a felcsigázott ízlelőbimbók kielégítetlenül maradnak.
Tovább olvasom…

Főételek

A világ legjobb sült csirkéje

Gimnáziumi matematikatanárom mondta mindig egy-egy feladat felvezetésénél, amikor szóvá tettük, hogy milyen nehéz vagy épp ellenkezőleg, mennyire pofonegyszerű a probléma: „Guszti bácsival nem vitatkozunk.” Somossy tanár úr ilyenkor nem önmagáról beszélt – János volt a keresztneve –, hanem a „de gustibus non est disputandum” latin szólást idézte sajátos (ki)fordításban. És ahogy egy matekpélda nehézségi foka is lehet gusztus kérdése, úgy ez a sült csirke is kinek a világ legjobbja, kinek meg nem az. De hogy nekem egy vajjal megkent, sülő fokhagyma illatától átjárt pipi belül omlós, kívűl pedig ropogós húsa egy hétvégi ebéd sine qua non-ja, az vitathatatlan.
Tovább olvasom…

Főételek

Krémes bableves fokhagymával és füstölt libamellel

Dél-Franciaország egyik kulináris büszkesége a hagyományos módon termesztett, kézzel szedett, vékony héjú, vajfehér bab, az haricot tarbais: az íze szerintem nem karakteresen más, mint a többi fajtáé, de tényleg finom, viszont az igaz, hogy valamivel gyorsabban megfő, mint a társai. Természetesen ez a leves készíthető bármilyen fehér babbal.

Tovább olvasom…