Dél-Franciaország egyik kulináris büszkesége a hagyományos módon termesztett, kézzel szedett, vékony héjú, vajfehér bab, az haricot tarbais: az íze szerintem nem karakteresen más, mint a többi fajtáé, de tényleg finom, viszont az igaz, hogy valamivel gyorsabban megfő, mint a társai. Természetesen ez a leves készíthető bármilyen fehér babbal.
Nem is recept ez, csak afféle összekeverési útmutató. Az elkészült étel viszont kifejezetten finom, üdítő fogás.
Merénylet a nemtörődöm táplálkozás ellen: nem elég, hogy friss, tavaszi zöldségekkel és extra jótékony hatású csírával van tele, még az alap, a csicseriborsó is az egyik legegészségesebb hüvelyes, igen magas fehérjetartalommal.
Több titka van. Csontos hús helyett filézett felsőcombból készítem, ezért lapos szelet lesz belőle, amely ellentétben a gömbölyded, csontos combbal, képes mindenhol egyenletesen átsülni. Ezenkívül a húst egy éjszakán át fokhagymás tejben fürdetem, hogy omlósra puhuljon; a panírozáshoz pedig pankót, ázsiai élelmiszerboltokban kapható japán zsemlemorzsát használok, amely csak a kenyér szikkadt beléből áll, de a héja nincs benne, és emiatt tökéletesen aranyló bundát produkál. A sütési módszerem sem a szokásos: kezdésnek libazsíron átpirítom a húst, hogy a bundája szép és egyúttal ízes is legyen, aztán átteszem a sütőbe, és ott minden további zsiradék nélkül sütöm készre.
Nagy Krisztián, a Trattoria Chianti séfje előre figyelmeztetett minket: „A gombócok kényesek a hőmérsékletre!” Ezért először lobogva forró vízbe tettük őket, majd azonnal lejjebb csavartuk alattuk a tüzet, és óvatosan kifőztük őket. Az is fontosnak bizonyult, hogy a forró gombócokat csak közvetlenül tálaláskor szabad bebundázni a ropogós kukoricapehelybe, nehogy a pehelykabát átpuhuljon a gombóc nedvességétől.
Tartalmas, ízes, olaszos vacsora. Olyan, amire már napközben is örömmel gondol az ember, ha ez várja majd otthon este. Finom és egészséges is hozzá egy nagy adag olívaolajos-balzsamecetes madárbegysaláta.
Tovább olvasom…